Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

N. Kiss István: A magyar marhatenyésztés jelentősége Magyarország és Közép-Európa számára a 16—18. században

rúgott. Mivel ez az exportkontingens kb. 5—6%-át tette az egész marhaállománynak s mintegy 10— 15%-át az ökörállománynak, országosan mintegy 3 millió darabos marhaállománnyal számolhatunk. Az ország három részre bomlása, azaz önálló politikai egységekre oszlása nem zavarta meg az egyre növekvő magyar marhaexportot. Ez csak azzal a körülménnyel magyarázható, hogy a nyugati országokba kivitt ökrök zömét a töröktől megszállt és az erdélyi fejedelemséghez tartozó vidékeken tenyésztették.

3 7 Az export szempontjából a magyar királyság továbbra is mint termelési, gazdasági egység működött. A már hagyományosnak tekinthető olasz és osztrák felvevő piacok mellett a magyar marhakivitel teret nyert a délnémet piacon is. „1548 és 1558 között a bécsi heti piacon összesen 550 000 db magyar vágómarhát adtak el és annak túlnyomó többségét délnémet kereskedők vásárolták fel."

37a E megállapítás szerint a délnémet kereskedők mintegy felét lekötötték a Bécsen át kivitt ökörállománynak. A Duna-völgy teljes hosszában, egészen Strasszburgig, ahová minden évben eljutott néhány ezer magyar szarvasmarha, a magyar ökör mindenütt kiemelten szerepelt a városi és piaci szabályzatokban. A dán és a lengyel marhaimport, melynek a német államok húsellátásában jelentős szerepe volt, a 16. században a következőképpen alakult: Dániából

38 évente 45 000, Lengyelországból

39 50 000 marhát vittek ki német területre. Számuk együttesen is alatta maradt a magyar kivitelnek, sőt egyes években annak felét is alig érte el. A helyzet jobb megvüágítása végett arra is utalnunk kell, hogy Lengyelország ugyanannyi ökröt hozott be keletről, mint amennyit nyugatra kivitt, hogy az exportált állományt fedezni tudja.

40 Ahhoz, hogy a marhaexport értékét meghatározhassuk, össze kell hasonlítanunk az ökrök árát Kelet- és Közép-Európa nagy állatpiacain. (14. tábla) A 16. század 80-as éveiben, mint a táblázatból kitűnik, a lengyel ökör a szász és sziléziai piacokon mintegy a felével, míg a dán (sovány) ökör az északnémet határon kb. egyharmadával drágább mint a magyar ökör a bécsi piacon. Ezt követően, a 16. század utolsó évtizedében, a magyar ökör 17,3, a lengyel 21,1, míg a dán 20,5 forintos árat ért el ugyanott. A magyar ökröt ezek az árarányok is kb. 20-25%-kal olcsóbbnak tüntetik fel, mint a konkurrens dán és lengyel marhát. 37. Pickl 1971. 158, 162. 37a. Pickl 1971. 157. 38. Wiese 1966. 78. 39. Pickl 1971. 147. - Henning 197 3 . 25 -50. -Mihordea 1971. 291. 40. Wyczanski 1971. 105.