Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Horváth Lajos: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek nagyüzemmé válásának útja

valósításának élő emlékezetére is lehetett támaszkodni. így lehetett kiegészíteni a kezdeti évek hiányos írásos feljegyzéseit, illetve a hiányzó írásos anyagokat a szemtanuk, a résztvevők élő emlékezetére támaszkodva írásban is rögzíteni. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti Bizottságának e célkitűzését a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium jelentős anyagi és erkölcsi támogatásával tudta megvalósítani. A célkitűzés megvalósítására létrehozott munkabizottság és alkotó kollektíva üzemtörténeti feldolgozó munkája révén 52 különböző nagyságú és szerkezetű - az ország különböző tájait reprezentáló, különböző természeti és közgazdasági viszonyok között gazdálkodó -termelőszövetkezet üzemtörténete készültel. A monográfiákat mintegy ötven kiválóan kvalifikált egyetemi oktató és kutatóintézeti tudományos dolgozó készítette számos más Ületékes szakember, illetve termelőszövetkezeti vezető, tsz. szervező és alapító tsz. tag közreműködésével. Ennek köszönhetően az elkészült monográfiák — a kevés kivételtől eltekintve - a tények tudatos feltárásában és történelmileg hű ismertetésében, valamint a nagyüzemmé válás fontos összefüggéseinek felismerésében és azok elemzésében tudományos értékűek. Az ország akkori tsz-einek több mint 2%-ánál elkészült üzemtörténetek csaknem teljes egészében reprezentálják a termelőszövetkezetek - mind a mozgalom problémáiban, mind a megoldási módozatok jellegében is — sok egyezést és különbséget, számtalan árnyalatot bizonyító fejlődését. Az elkészült monográfiák főbb értékeit a következőkben foglalhatjuk össze. Rendkívül gazdag tényanyagot tartalmaznak. Ez alapul szolgálhat a mezőgazdaság és egyben az egész magyar társadalmi, gazdasági fejlődés egy igen lényeges időszakának megalapozott további kutatásához. A monográfiák a fejlődést sokoldalúan ábrázolják és mutatják a fejlődés különleges, az általánostól eltérő különböző vonásait és az azokat megvilágító körülményeket és okokat. A nagyüzemi átalakulást leginkább befolyásoló tényezőkről jó áttekintést adnak. A monográfiák egy része megvilágítja a gazdasági tényezők mellett a gazdaságon kívüli tényezők jelentős részét is. Jól szemléltetik a gazdaságpolitika alapvető hatását és az irányítás rendszerének befolyását a különböző történelmi időszakokban és szakaszokban. Ezek szerint a tervezés a gazdaságirányítás, a gazdasági szabályozás meghatározták a termelőszövetkezetek fejlődésének társadalmi, gazdasági és üzemi kereteit. Az egyes monográfiák azt mutatják, hogy az előbbiekkel együtt fontos tényezők voltak a korszerűbb technika és technológia alkalmazása és azok tömegesebb elterjedése, az új biológiai és kémiai tudományos eredmények gyakorlati hasznosítása a nagyüzemmé válás történeti folyamatában, amely az üzemeket és az alkalmazókat, az embereket is fokozatosan alakította át, változtatta meg, és új igényeket és szükségleteket támasztott a mezőgazdaság szocialista nagyüzemekké való átalakítása terén. A monográfiák a termelőszövetkezeti történetírás gazdag kincsestárát jelentik mint forrásanyagok. Rövid és vázlatos összefoglaló ismertetésük előtt azonban egy-két kisebb hiányosságaikról is szólnunk kell. A termelőszövetkezeti üzemtörténet készítőinek a munkabizottság által készített „Ajánlás a Tsz-történet íróinak (vázlat)" utolsó oldalán a következőket olvashatjuk: „Szükségesnek tartjuk azonban - enélkül a monográfia nem teljes - hogy a termelés át-