Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kezdetei (1790-1848)
a földesúr, másfelől a város is ellenezte-tiltotta ,,a tanyákon és a szőlőkben való állandó kintlakást". A tanyarendszer fokozatos kiépülése így jobbadán csak ezt követően indulhatott meg, 83 viszont a homokföldekre való szőlőtelepítés már a XVIII. és XIX. század fordulóján megkezdődött. A XIX. század elejére betelepült a pesti és budai út közti homokos határszakasz, s így a két régi szőlőhegy újabbal gyarapodott. A telepítési kedv azonban ezután sem csillapult, s az 1800-as évek elején 536 helybeli kérelmező fordult a földesurasághoz: adja át nekik a gerjementi szélhordta homokföldeket, hogy azokon szőlőt ültethessenek. Kérésüket teljesítve, 1815-ben 653 pasztát (egy paszta itt 1100 n. öl) engedett át jobbágyainak a Vallásalapítvány azzal, hogy a földeket egy év alatt kötelesek szőlővel és gyümöcsfával betelepíteni. A telepítéstől számított 10 évre dézsmamentességet kaptak, ettől kezdve pedig 8-ad dézsmát kellett a földesúrnak fizetni. 84 Fényes Elek írta a század közepén: a roppant nagyhatárú és erősen homokos talajú mezőváros „szőlőskerjei nagy kiterjedésűek s becses bort adnak". 85 A tanyásodás igazán mégis a feudális kötöttségek felszámolása után, csak a század második felében indult meg. Kiskunhalason a redemptiót (1745) követő évtizedekben a szokványos szállás-tanya útvonalán bontakozott ki a tanyásodás. Az első tanyák egyfelől a jószágtartással összefüggő telephelyek építményeiből, másfelől a művelés alá fogott távolabbi szántóföldek szálláshelyeiből alakultak ki. 86 A tanyásodás egyik feltétele itt is az volt, hogy a határnak előbb mindössze egynegyede, majd mind nagyobb része egyéni tulajdonba került. A XVIII. és XIX. század fordulóján egymásután hozta ez a város is a tanyákra való kiköltözést megtiltó rendelkezéseit. 87 A kiköltözők és kintmaradók száma mégis nőtt. A II. József korabeli felméréskor, 1786-ban 87 tanyát, alig két évtized múlva pedig már 202, illetve 289 kéményes házat írtak össze Kiskunhalas határában. 88 Olyan tanyákról azonban, amelyekben szőlőt is termelhettek, csak a XIX. század harmadik évtizedéből rendelkezünk közvetett utalásokkal. A szőlőstanyák viszonylag kései megjelenésének okát persze nem csupán a források hiányával lehet magyarázni, hanem a halasi magisztrátus igen szigorú tilalmaival is. A szőlőtermelés a török és a kuruc-világ elmúltával fokozatosan itt is kiszélesedett. 1720-ban még mindössze 60—70 holdra, száz év múlva pedig többszáz, egyes becslések szerint 1900 holdra tehetők a szőlőskertek Kiskunhalason is. 89 A XVIII. század végén és a XIX. század elején egy-két alkalommal Halas városa is osztott ki homokföldet polgárai között szőlő telepítési célzattal, a nagyobb mérvű parcellázásokra azonban csak az 83. Tanyák előbb a volt jobbágytelken, majd a legelőjárandóságon, azután a nyomásokon, s legvégül az ún. fertályos földeken létesültek. A háromnyomásos rendszer itt véglegesen csak 1894-ben szűnt meg. Cegléd, 1931. 257. p. 84. Pest-Püis-Solt-Kiskun, 1910. II. köt. 376. p.; Cegléd, 1931. 267. p. Az utóbbi telepítésből alakult ki az ún. Ugyer-hegy, vagy népszerűbb nevén az Újszőlő. 85. Fényes Elek,185l. I. köt. 232. p. 86. Kiskunhalas. Szerk. Janó Ákos. 1965. 87. p. 87. Tdlasi István, 1977. 214. p. Az 1780-as években például felsőbb sugalmazásokra arról intézkedne a város, hogy a településhez közel fekvő részeken, „belső" szállásokon 800 négyszögöles parcellákat kellene kimérni, hogy tanyáit ki-ki odaépítse. A gyakorlatban persze ebből semmi sem valósult meg. 88. Tooth János, 1861. 53. p.Papp László, 1940. 300-302. p. 89. Tálasi István, 1977. 215. p.
