Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kezdetei (1790-1848)

tatás céljából irtak össze többször) száma a XVIII. és XIX. század fordulója táján nagymértékben megemelkedett. 1802-3-ban 528-at, 1809. évben 929-et írtak össze csak a kertészekből, akiknek számát ekkor már lényegesen megnövelte a kiköltözködött, de az adóztató összeírásokban mellőzött kisbirtokos parasztság is.

60 Pontos áttekintést nyújt a tanyai lakosságról az a minősítés, amely éppen az adóztatás szempontjából osztotta különféle csoportokba az állandóan kinttartózkodókat. Ezért nem lesz felesleges hosszabban idéznünk. A kecskeméti „tanyai lakosok — írta a besorolás megejtése céljából 1820-ban kiküldött különbizottság - négy rendbeliek lehetnek. Nevezetesen az első rendbeliek olyanok, akiknek a Városon ugyan Házok nints, azonban mégis földet bírván, kívül laknak. A második rendbeliek azok, akiknek sem Házok, sem földjük nints, hanem mint valóságos Tanyai Csőszök a Gazdák Tanyáin laknak. A harmadik rendbeliek azok, akik bírnak ugyan lakosi Jussal, de azonban szegénységek vagy más terhes környülállások miatt Házaikat el adni kénteleníttetvén, lakásokat a Tanyákra vették, Szőlleiket azonban megtartván használják. A negyedik rendbeli kertészek azok a Juhászok, akiknek sem Házok nintsen, sem a Városon bérbe nem laknak, hanem feleségeikkel és gyermekeikkel ki vonván magokat azon gazdáknak tanyájára, akit Szolgálnak, ott feleségeiket a kertészek formájára betelepítik". Minthogy az első rendbeliek „földes gazdák", ezért a kertészek „Chategóriájába nem jöhetnek". A második csoportba soroltak „a valóságos Kertészek", a harmadikbelieket pedig, mivel „Incolátussi jussal" bírnak, a zsellérek közé sorolták, míg a negyedik rendbeliek juhászok lévén, csupán foglalkozásuknál fogva különböznek a kertészektől.

61 A különbizottság véleményéből — amely közvetlen tapasztalásokon nyugvó ismeretek foglalta - egyértelműen kiderül, hogy a tanyákra kiköltözködők akkor még kizárólagosan az alsóbb néposztály soraiból kerültek ki. A földtelen-háztalan kertészek-cselédek mellett a „terhes környülállások" miatt városi házaik fölszámolására kényszerülő szegények szorulnak ki végérvényesen a szántóföldi tanyákra, vagy - és témánk szempontjából ez a fontosabb - néhány kapás szőlőföldjükre. A tanyásodás kezdeti szakaszában nemcsak annak társadalmi oldalára, a kiköltözők eredetére kell felhívni a figyelmet, hanem a tanyásodás térbeli elhelyezkedésére is. A határ különböző zónáiban ugyanis a tanyásodási folyamatnak ekkor még más-más típusai figyelhetők meg. A szántóföldi gazdálkodást - vagy azt is űző - tanyásodás térbelileg inkább a határ középső zónájában bontakozott ki. Nyüvánvaló persze, hogy a folyamat előbbutóbb kiterjedt a távolabbi és közelebbi határrészekre is. Feltételezhető az is, hogy a kialakulás kezdetén a középső határzónában is épülhettek még olyan szállások, tanyafélék is, amelyeken jóidéig csak állattartásra rendezkedtek be. Ahogy a külső zónában (a távoli pusztákon) épült „telelők" és „nyaralók", az állattartó szállások jelentették a tanyásodás „előzményeit", ugyanúgy lehet a szőlőskertekbe kihúzódó szegénység putriszerű tákolmányait a tanyásodás másik fajta előzményének tekinteni. Minthogy pedig a szőlőskertek Kecskeméten (is) a település közvetlen közelében (a város nyugati, északi és keleti szegélyén) helyezkedtek el, így a kertkultúrás tanyásodás is a városhoz közeleső határrészeken, mintegy a határ belső övezetében bontakozott ki. 60. Szabó István, 1960. 142. 157. p. 61. BKmL. Kecskemét város közig, iratok. 3. fasc. No. 48. 1820.