Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Balassa Iván: A munkaeszközök kutatásának ikonográfiái forrásai

Egyik másik szűretelési típussal találkozunk a Kassai Kalendáriumokban, melyek a 17. század első feléből származnak. Itt a mustkészítés a szabadban zajlik és a szőlőterület tövében áll a taposó kád. Egy kisebb kád az ebből kicsorgó mustot fogja fel, míg a másik oldalon ezt két hordóba töltik és minden bizonnyal úgy szállítják a pincébe. Ez az eljárás nagy vonásaiban megfelel a közeli Tokaj-Hegyalja eljárásmódjának és borkezelési gyakorlatának. Igen ám, de hasonlóképpen szabadban történő taposást mutat Vitus Puchler Kalendáriuma,mely 1650-ben Bécsben jelent meg. Ez részleteiben is pontosan megegyezik M. Martin Horky a Prága-Óvárosban 1616-ban kiadott ábrázolásával.

16 8. Szüreti jelenet. Kassai Kalendárium 1620. Október. A kalendáriumokkal kapcsolatos példákat a munkaeszközök és munkamódok más területéről is folytathatnám, de lényegében mind azt bizonyítják, hogy ezek az ábrázolások gátlástanaul vándoroltak egyik naptárból a másikba. így általánosságban azt a megállapítást lehet velük kapcsolatban megkockáztatni, hogy időhöz és területhez kötöttségük oly mértékben bizonytalan, hogy általában nem vagy alig lehet őket forrásként hasznosítani. Kivétel azonban természetesen itt is van, abban az esetben, ha a naptár rajzolójának helyi voltát sikerül tisztázni és azt megállapítani, hogy ez volt az a kiinduló forrás, melyet a későbbi fametszők átvettek. Van azonban egy másik lehetőség is. Ugyanis az eszközkutatásaink a közelmúlt szerszámaiból indulnak ki, melyek egy-egy területre jellemzőek. Ha ezeknek a szerszámoknak a megfelelőit a két-három évszázaddal korábbi naptári ábrázolásokon megtaláljuk, akkor valószínűsíteni lehet, hogy az a helyi ábrázolást is figyelembe vette. Ezt a feltételezést az is megerősíti, hogy ha egymás mellé tesszük az azonos forrásra visszavezethető metszeteket, akkor kiderül,hogy az eszközök, tárgyak ábrázolásában bizonyos eltérések mutatkoznak. Ezek az eltérések pedig éppen a számunkra olyan fontos helyi jellegzetességet mutathatják, melyek a kutatást mindenképpen elősegíthetik. Mindezt összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a kalendáriumok bár első látásra értékes forrásanyagot képeznek, de felhasználásuk csak erős forráskritikával lehetséges, 16. Smelhaus, V. 1975. 148, 161 pp.