Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kezdetei (1790-1848)

Az első katonai térképfelvételek vonatkozó lapjai azonban inkább összefüggő és zárt területű telepekről, „hegy"-ekről adnak hírt, s ezek a szőlőskertek közvetlenül a települések tőszomszédságában vagy azoknak közelében helyezkedtek el.

13 Az alföldi nagy települések kiterjedt határa - állapította meg Balogh István - a XVIII. századra szinte övezetszerűen tagozódott. A településeket körbefogó szérűskertek (éléskertek) övezetét a belső legelők zónája követte mintegy 3—4 km-es sugarú körben. „A belső legelő övezetében — írta —, arra alkalmas helyen, ármentes magaslatokon árokkal elkerítve telepítették a szőlős- és gyümölcsös kerteket". A belső legelőket aztán a szántók, végül a külső legelők övezete követte.

14 Számunkra e futó visszapillantásnak két lényeges oldala is van. Az elősorolt példák azt mutatják, hogy a Duna-Tisza-közi szőlőtermelés nem a tanyásodással kezdődött, vagyis a XVIII. század végén igen-igen lassan, 100 év múlva pedig viharos gyorsasággal kiépülő szőlőkultúrás tanyarendszer nem légüres térben, nem előzmények s hagyományok nélkül nőtt ki a mitsem érő sivó homokból. Nyilvánvaló, hogy a jelzett övezetekben kibontakozó belterjes kultúrák s a korábbi előzmények kapcsolódtak egymáshoz. Aligha úgy, hogy ahol korábban szőlőskertek voltak, ott a tanyarendszer kiépülése után mindenütt szőlő- és gyümölcskultúrás tanyák keletkeztek volna. A kapcsolódás közöttük nem volt törvényszerű, de nem is esetleges. Azt is mondhatnánk, hogy sajátos tanyatípusunk létrejöttének egyik nélkülözhetetlen feltétele éppen az előzményekben, a hagyomány ózott jártasságban és tapasztalatokban kereshető. S ami velük összehangzik : bizonyos célok azonosságában is. Mintegy a futóhomok ellen védve magát, Kecskemétet például félkör ívben települték körül a korai szőlőskertek, határa csupán dél (Félegyháza) felé volt nyitott. S ebben volt szerepe a városvezetés telepítést ösztönző tudatos birtokpolitikájának is.

15 Valamennyi Duna-Tisza-közi városunkat megelőzve, Kecskemét és Nagykőrös találta meg legelőbb ,,a módját, hogy a lakótelepülés körül - írja Wellmann Imre — szinte félkörívben szőlőt s gyümöcsöt telepítve, egyrészt megkösse a futóhomokot, másrészt gátat emeljen a távolabbról északnyugati szelek szárnyán elözönléssel fenyegető homokfelhők útjába".

16 Vedres István szerint Szegeden 1750-1760 között indult meg a homoki szőlőtelepítés.

17 A „siványok" korai eladását s betelepítését, írta a város monográfusa, itt is az a cél mozgatta, hogy a futóhomok terjeszkedésének gátat szabjanak.

18 A korabeli kútfők s a későbbi feldolgozások egybehangzóan állítják, hogy a futóhomok térhódítása, a homokveszély a XVIII. század utolsó harmadában s a következő 13. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára. VIII. Térképgyűjtemény I. katonai felvétel. Fotókópia. 3010-3088. 14. Balogh István, 1961. 5. p. 15. KNKN, 1895. 129. p. 16. Wellmann Imre, 1967, 32. p. 17. CsmL. Szeged város polgármesteri iratok. Pálffy György h. polgármester iratai. 1933-1947. 1437. sz. 18. Szüts Mihály, 1914. 64. p. A szegedi és kecskeméti tanyás gazdálkodásról szólva hangsúlyozza Balogh István is, hogy e városokban a szőlő- és gyümölcstermelés belterjes tanyarendszerének ekkor már több évtizedes múltja van, a sovány legelők és futóhomokos területek beültetése sokkal korábban megkezdődött. Balogh István, 1965.1. köt. 443. p.