Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Lippóczy Norbert: Lengyel bor-útlevelek a XVIII. század első feléből mint a tokaji borok kísérői

Sieniawski Ádám hetman, a befolyásos főúr, Krakkó várnagya, akiről már megemlékeztünk, felülmúlta Sanguszkót is. 1720 decemberében Magyarországra küldi szolgáit bevásárlás céljából, bor-útlevelében azonban nem jelöli meg a vásárolandó bor mennyiségét. A felsorolásban 1722 októberében ismét ott találjuk Sieniawski Ádám hetman újabb bor-útlevelét, melyről Przezdziecki nagyon röviden csak annyit jegyez meg a név után: „ismételten 100 hordó" („powtórnie beczek 100"). Milyen kár, hogy ezúttal sem hivatkozik Przezdzieski az útlevél hátlapján a vámhivatal által eszközölt feljegyzésekre. Feltehetően éppen egy ilyen feljegyzés alapján írta, hogy a hetman ismételten 100 hordó bort hozat, tehát 2 éven belül kétszázat! Ez a tekintélyes mennyiség késztet bennünket mégegyszer betekinteni Komoróczy oly alapos művébe.

16 Ott azt olvastuk, hogy „az 1720-as években a bor minősége megváltozott", rossz szüretek követték egymást a Hegyalján. Sieniawski hetman megbízottai, ha fel is keresték a termelőket, nem találtak jó minőségű újbort s így talán ó-bort vásárolva, (amely már jóval drágább volt, L. N.) tértek haza. Egyébként a lengyelek nem mindig voltak olyan válogatósak, mint az oroszok, akik főképpen az aszuborokat keresték. Erről Tardy győz meg bennünket a már említett kiváló munkájában: a XVIII. század folyamán működő orosz Borvásárló Bizottság főcélja aszubor vásárlása volt. Hogy mennyire befolyásolhatták a rossz évjáratok a lengyel bevásárlók látogatásának gyakoriságát Tokaj-Hegyalján, az a tény is jelzi, hogy a már említett 55 bor-útlevél között egyetlent sem találunk, mely 1716 vagy 1717-ben lett volna kiállítva. Úgy véljük, hogy ez nem a véletlen műve. Nagyon gyenge minőségű volt a tokaj-hegyaljai szüret 1716-ban; Zolnay Trautsohn herceget ilyképpen értesíti: „az újborok (t.i. az 1716. évi termés L. N.) olyanok, hogy Lengyelországban semmi, de még Magyarországon is kevés becsületük lesz."

1 7 Nagy mulasztás volna részünkről, ha elhallgatnánk az érdekes tényt, hogy éppen Sieniawski Ádám hetman alapította meg 1717-ben a Lubacsowi üveghutát (a mai rzeszowi vajdaság területén), melynek művészi, csiszolt és metszett üvegedényei, különösen címeres ivópoharai, minden tekintetben egyenrangúak voltak a szász és cseh manufaktúrák kiváló termékeivel. E művészi poharak a tokaji borok számára készültek. A lubacsowi huta Sieniawski idején nem volt profit-célú ipari vállalkozás, a huta csak az alapító főúr kedvteléséül szolgált. Jól tudta e nagyúr: Tokaj aranycseppjeit előbb a szemével issza az ember, a csillogó művészi kristálykehelyben szebben ragyogott a tokaji, mint az ezüst kupában! Nemcsak a vendéglátó asztalánál itták a tokajit a lubacsowi ragyogó poharakból, a hetman bőkezűen megajándékozta vendégeit az egyenesen számukra készített, címereikkel díszített poharakkal és kelyhekkel. Tarnów város múzeuma nagyszerű gyűjteményt őriz

1 8 a lubacsowi Sieniawski féle ftuta oly kevéssé ismert, kiválóan művészi termékeiből. 16. Komoróczy. Gy. 1944. 114. 17. Zolnay Zsigmond Trautson herceg jószágkormányzója volt. Komoróczy Gy. 1944. 114. 18. Chrzanowska P. 1971. 19. és 26.