Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Balassa Iván: A keszthelyi Georgikon arató- és cséplőszerződései (1798—1816)
Urbaristákból és Beneficiatusokból annyi arató kinem tellik, tehát részeseket, söt a nagy szükségben pénzeseket is fogad". 22 A Georgikon tangazdaságában ennek megfelelően fogadták a részes aratókat részben helyből vagy a közeli falvakból, de sok esetben nagyobb távolságról is. így jöttek szlovén (vend) aratók is, amint láttuk Felsőlendváról (Vas m.), de arról is tudunk, hogy 1809-ben horvát aratókat alkalmaztak. 23 Ilyen munkákkal kapcsolatban emlegetik a kránitzokat is. Erről szól CSONDOR János a Festeticsek jószágigazgatója, amikor ezt írja: „ . . . külső országiak, mint túl a Dunán lévő Vármegyékbe szoktak a' Kranitzok lejönni". 24 Az ilyen vándor horvát és szlovén aratók messze földre való vándorlását legszebben CSAPLOVICS János írtaié. 25 Az aratószerződések megkötésére itt úgy látszik április közepe körül került sor. Ha kisebb csoportról volt szó, akkor valamennyien rátették kézjegyüket, a keresztet, ha nagyobb tömegről, akkor csak a gazda egyezkedett és állapodott meg a részesedésben, de abban is, hogy mennyi idő alatt kell a munkát elvégezniök. Az aratáshoz szükséges szerszámokat itt is az aratóknak magukkal kellett hozniok. A kikötések között gyakran szerepelt, hogy a helyi és nem az otthoni szokásnak megfelelően tartoznak a munkát elvégezni, a kévéket keresztekben összerakni. A sarló-kasza váltásnak a vizsgált korszakban, de még a következőben is tanúi lehetünk. A források éles különbséget tesznek a sarlóval történő aratás és a kaszával végzett kaszálás között. 1803-ban még csak az előzőről van szó, éppenúgy mint 1807-ben, amikor az aratókat a sarló magukkal hozására kötelezik. 1812-ben és 1813-ban azonban már a tisztség határozza meg, hogy sarlóval vagy kaszával végezzék a munkát. A kettő közötti különbséget ez évben először külön pénzbeli kiegészítéssel is kifejezik. A kaszával levágott holdakért 42 krajcárt, a sarlóval aratottért 1 forint 15 krajcárt fizettek. Ezzel az élelmezést térítették és egyben kifejezték a két vágási mód között időben és minőségben megmutatkozó különbséget. 26 A részesedés arányát a forrásokból nem tudjuk megállapítani, mert azt minden alkalommal a Zala megyei limitáció megállapításra utalja, de más vidékekkel összevetve ez 8—9. rész lehetett. 27 A részesedés csökkenése nemcsak a kizsákmányolás fokozódását mutatja, hanem azt is hogy a kaszára való általános áttérés után általában is csökkent a részesedés aránya. A részes aratok egyik legfontosabb kereseti kiegészítésüknek az étkezést tekintették. Amint láttuk, itt napi kétszeri két tál ételt kaptak, a szombatot kivéve, amikor hideg étkezéssel kellett megelégedniök. A bor szolgáltatás e vidék jellemzője e korban 22. Nagyváihy J. 1795. 64-5. 23. Süle S. 1967. 159. 24. Csondor J. 1819. 118. 25. Csaplovics J. 1829. II. 121-2. 26. Ez a kettősség a keszthelyi uradalomban még tovább is kimutatható. 1844: ,,. . . a Foki Majornál lévő őszi és tavaszi gabonának le aratása, vagy ha kívántattni fog kaszállása . . .". OL. P. 315. Festetics család lt. Szerződések 99. csomószám. Ugyanígy olvashtjuk a Cserháti, Vallusi, Hidegkúti majornál. 27. Érdemes megjegyezni, hogy egy évszázad múlva általában Zala megyében így alakult a helyzet: „Az aratórész ellátás, illetőleg konvenzio mellett nagyobb uradalmakban a 13-ik, középbirtokosoknál a 12-ik, ritkábban a 11-ik, ellátás nélkül nagy birtokon a 12-ik, általában pedig a 11-10-ik, többnyire mégis 10-ik volt". MMM 1901. 158.
