Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Balassa Iván: A keszthelyi Georgikon arató- és cséplőszerződései (1798—1816)

behordott, próbára vonta; és a' mellyek a' sárt kiállották: azoknak egész kiterjedést adni igyekezett: azok pedig a' mellyek a' mi Erőnkkel, Consumtiónkkal, és mindenképpen terhes kivitelünkkel öszve nem férvén, erőltető Patika szerekkel való Nemzésnél egyebet nem szereztek, hazafiságot nála épen nem nyerhettek".

5 A Georgikon tangazdaságának gyakorlati megindítása PETHE Ferenc nevéhez fűződik, amint arról maga a következőket írta: „. .. 1797-ben a' Keszthelyi Georgikon' születésében eggyik Eszköz, nevekedésében 4 1/2 esztendeig Tanító társaim hellyett is practicus Mezei Gazda vagyok".

6 Pethe nyomán az aratás és a cséplés munkájában a Georgikon első két évtizedében már kisebb-nagyobb újításokat is bevezettek. Az aratással, csépléssel és nyomtatással kapcsolatos részesmunka rendkívül nagymultú és már a XVI. század előtt is vannak vele kapcsolatban szórványos adataink.

7 A részesedés arányát később a megyék határozták meg, de a feltételek részleteiről nem sok tudomásunk van. A XVIII. század első felében BÉL Mátyás összefoglalóan ezeket írja a részes aratásról: „Ezért két fajtájuk van az aratóknak Magyarországon, az egyik a jobbágyoké, akiknek nevével más birtokán élőket határozzuk meg, a másik a bérért szegődőké. Amazok, mivel jog szerint szolgálni tartoznak az uraknak, az aratásért semmi bért nem kapnak, emezek ellenben, akár pénzért, akár gabonáért aratnak, kétszeres árat alkusznak ki. Akik pénzt kívánnak, naponként tizenöt magyar pénznél többet nem kapnak. A gabonásoknak a bére változó: egyesek, ha bőség van, az aratás munkájának a minden harmadik kévében is szabják árát, mások mégis a negyedikben és ötödikben csak, sőt a hetedikkel és nyolcadikkal is megelégszenek, ha aratáskor elég nagy a munkások tömege. Néhányan minden naponként egy-egy kenyér árában szolgálnak, ahogy vannak a zsellérek, azok a szegények, kik saját házzal nem bírván, másoknak a házát lakják és háznépét teszik. Amely munkájukért télen annyi egész kenyeret kapnak egymásután, ahány egész napot töltöttek aratásban".

8 A részletes megegyezés hosszú időn keresztül szóban történt, csak a XVIII. század utolsó évtizedeiben tűnnek fel egy-egy nagybirtokon az írásba foglalt szerződések, kötelezvények. SÁPI Vilmos ezek közül az egyik legkorábbinak tartja azt, amit a Keszthelyi Uradalmi Tisztség kötött három alsózsidi (Zala m.) lakossal az újmajori gabona elnyomtatására 1785. január 23-án.

9 Ennek közreadása több szempontból is érdemes. Először is azért, mert bizonyos összehasonlításra ad alkalmat azzal, amit a továbbiakban a Georgikonnal kapcsolatban bemutatok. Másrészt érdekes azért is, mert olyan helyről jelez nyomtatást, amit a XIX. században az eddigi ismereteink szerint a cséplő területekhez sorolt a szakirodalom.

10 5. Nagyváthy J. 1821. III. 6. Pethe F. 1805. XII. 7. Sápi V. 1967. 171. 8. Hadik B. 1927. 80. 9. Sápi V. 1967. 172. 10. Hoffmann T. 1963. 271. XI. számú térkép.