Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Vlcskó Lajos: Szempontok és adatok a magyarországi növénytermesztésben elterjedt ipari módszerek agrártörténeti feldolgozásához (1945—1975)

Mindezek arra késztettek, hogy kukoricatermesztésünk hagyományos rendszerét új korszerű alapokra helyezzük. A főleg kézi munkán alapuló termesztést először az ipari termelés jellegét tükröző termesztési rendszerrel váltsuk fel. Ennek során a következő feladatokat oldottuk meg. A megfelelő fajták végett fokoznunk kellett a már korábban megindított nemesítői munkát. A nemesítők a kapott feladatoknak megfelelően: a termesztési igényeknek alkalmas hibrideket állították elő. Biztosítottak egy korszerűbb termesztéshez megfelelő biológiai tulajdonságokkal rendelkező fajtaválasztékot. Ez a többtennésen túl, az eltérő tenyészidő következtében, lehetővé tette a munkacsúcsok, a betakarítási és tárolási veszteségek csökkentését. Biztosította az őszi búza megfelelő magágyba időben történő elvetését. A termesztés gépesítésére széleskörű fejlesztési kutatás indult és számos külföldi géprendszer kipróbálását végezték el. így indulhatott meg a kukorica termesztésének komplex gépesítése. A vegyszeres gyomirtás terén folytatott intenzív kutatások segítségével tisztázni kellett a hazai talajtípusokon, öntözött és száraz termesztési körülmények között, a vegyszeres gyomirtás minden részkérdését. Új hatékony, szelektív gyomirtószerek gyártását kellett megindítani, illetve azok importját biztosítani. Széleskörű agrotechnikai kísérletező munkával tisztázták az új hibridek talajigényét, trágyázását, optimális vetését (vetési idő, mélység, tőszám) ápolási munkáik részletkérdéseit. Kidolgozták a különböző öntözési módok alkalmazási lehetőségeit, kimunkálták a kukorica öntözéses termesztésének pontos technológiáját. A külföldi kutatási eredmények, gyakorlati tapasztalatok felhasználásával kiépítették a vetőmagellátást biztosító hibridüzemek hálózatát. Az üzemekhez természetesen gondoskodni kellett a megfelelő, jól képzett műszaki értelmiségi és szakmunkás gárdáról. A kukoricatermesztő gazdaságokban az új rendszerre való áttérés a műszaki, technikai feltételek biztosításán túl számos gond megoldását vetette fel. Így többek között — át kellett tekinteni a gazdaságok vetésszerkezetét, s azon az új termesztési rendnek megfelelő változtatásokat végrehajtani; — a feladatra fel kellett készíteni a gazdaság műszaki vezetését és egyéb dolgozóit; — megfelelően módosítani kellett a gazdaság munkaszervezetét, a munkaerő helyzetét s kialakítani a speciális munkaszervezeti egységeket; — végiggondoltan ki kellett dolgozni az egyes munkafolyamatok több eshetőségre számított, legcélszerűbb megszervezését; — célszerű és gazdaságos üzemi megoldásokat kellett találni a termés legjobb tárolására. Mindez az állami vezetés, a szakigazgatási szervek közvetlen irányításával folyt. A fejlesztés anyagi terheinek jelentős hányadát az állam viselte vagy hosszúlejáratú kölcsön formájában a gazdaságokat támogatta.