Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

N. Kiss István: Bécs húsellátásának válsága (1770-1773) (Marhaexport, politika és profit)

Piuz szerint ez a súlynövekedés a bővülő genfi piac ösztönző hatásával függ össze. (Meg kell említenünk, hogy a fenti táblázat 1788. évi igen magas élősúly adata, — ti. a 686 kg-os érték — ,bemondáson alapuló felmérésből származik.) Sajnos, a svájci szerző adataiból súlyozott átlagot nem tudtunk számítani, a súlyhatárok bemutatása azonban így is rendkívül tanulságos. A Bécsbe hajtott magyar ökrök 632,1 kg-os élősúly átlaga, tekintve az állatok tömegét, szinte példa nélkül álló teljesítmény a korabeli Európában. Mennyiben és milyen szinten biztosította ez a hatalmas marhafelhajtás Bécs húsellátását? Mint már jeleztük, az 1770-1772-es időszakban ebből minden lélekre évente kb. 50 kg marhahús esett.

52 Ugyanekkor Genf városában és környékén (21 000 fő) 66—76 kg az évi húsfogyasztás kvótája személyenként, de ez az arány, mint Piuz megjegyzi, feltűnően magas a XVIII. századi Európában. Ezzel csak a magyarországi húsfogyasztás szintje vetekszik, ahol a városi és mezővárosi fogyasztás kvótája már a XVI-XVII. században 65—68 kg-ot tett ki.

53 A bécsi fogyasztási szint szerényebbnek tűnik, bár figyelembe kell venni, hogy a főváros húsellátásában szerepet játszott az osztrák területről származó marhafelhozatal is, melynek számszerű adatait nem ismerjük. Genf húsellátásához 1770 körül már az egész régió állatfölöslegét igénybe vették, sőt importra szorultak. Bécs lakossága,

54 ekkor már tízszerese Genfének: a bőséges húsellátás problémája itt jóval nehezebb! A genfi és magyarországi húsfogyasztási kvóták — legalábbis jelenlegi ismereteink szerint — messze kiemelkednek az akkori európai átlagból, s így az azokat megközelítő bécsi húsfogyasztási arányt magasra kell értékelnünk. ÍV. Az árszint, a hozam és a profit megoszlása Bécs húsellátásában A FLD, mint ismeretes, Mária Terézia személyes döntésének köszönhette létrejöttét, akit megriasztott a bécsi húsárak hirtelen emelkedése. Kérdés, sikerült-e és meddig, az árakat stabilizálni; hasznot hajtó volt-e a monopol vállalat és kik között oszlott meg a profit? A húsárak emelkedése a XVIII. század derekától kezdve általános jelenség KözépEurópában. Lübeckben pl. 1740 és 1766 között az ökör ára 55,4-ről 92,3- Mark Lübisch-re emelkedett: 25 év alatt 67,1 %-os drágulás! Svájcban sem volt jobb a helyzet: Genf város kimutatása szerint 1737 és 1756 között 70,8 %-kal ment fel a marha ára.

55 Mivel a hatóságok mindenütt igyekeztek a fogyasztási (piaci) árakat alacsony szinten tartani, a mészárosok jövedelme egyre csökkent. Genfben 1737—1756-ban a hús vásárlási, illetve eladási ára a következőképpen alakult: 52. Lásd a 8. jt. 53. Az egy főre eső évi húsfogyasztás Genfben 1730-ban 55 kg, 1781-ben 66-76 kg. Piuz, A.M. 1975. 51-52. - Ugyanaz Magyarországon. N. Kissi. 1973. Agt. Szle. 92-114. 54. Bécs lakosságának számára nézve Beiträge 1973. 55. Az ökör felvásárlási ára 1740-ben 55,4 lübecki márka 1750-ben 69,0 lübecki márka 1754-ben 73,5 lübecki márka 1760-ban 80,1 lübecki márka 1765- ben 90,7 lübecki márka 1766- ban 92,3 lübecki márka Wiese, H. 1966. 90-91. és Piuz, A. M. 1975. 60-61.