Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
N. Kiss István: Bécs húsellátásának válsága (1770-1773) (Marhaexport, politika és profit)
83 000 db Ökör után hivatalosan is kb. 0,8 millió forint nyeresége volt! A válság kirobbanásáért elsősorban a FLD vezetősége felelős. Ismét figyelmezteti őfelségét, hogy a hitelezők kifizetésének elhanyagolása miatt, — amire ma a FLD képtelen — a földesurak pusztáikat legelő-bérlet helyett más módon hasznosíthatják, ami nagyon megnehezítené a marhahús termelés eddigi színvonalának fenntartását, hiszen azt a népesség szaporodása miatt a belső fogyasztás emelkedése is terheli. A Bécs húsellátását szolgáló kereskedelmi monopólium, azaz Badenthal rendszere, következtében csökkent a kincstár bevétele, leállították az exportot és visszaesett a termelés. Ma olyan a helyzet, hogy háború esetén a hadsereg húsellátása is kétséges lenne. 20 Ezt követően Grassalkovits Antal gróf, a M. Kir. Udvari Kamara elnöke terjesztette be jelentését Mária Teréziának. Ez a rendkívül alapos elemzés, melyhez a Badenthal-Habermayerféle szerződést és a FLD könyvelési kimutatását is csatolták, hangsúlyozza Badenthal illegális hasznát, a Habermayerek üzleti nyereségének jogtalan korlátozását és kisajátítását, valamint a hitelezők igényének törvényességét. 21 A magyar kancellár azonban nemcsak írásban, de adminisztratív en is állást foglalt Badenthal-lal szemben. 1773. január 16-án a cseh—osztrák kancellár, majd január 22-én maga Mária Terézia sürgette Eszterházy kancellárt, adjon hivatalos támogatást a FLD ügynökeinek, hogy a még a Habermayerektől összegyűjtött marhacsordákat Magyarországon felkutathassák. 22 Rövidesen meg is találtak egy ilyen, 712 válogatott ökörből álló csordát Nyitra megyében, de a megyei hatóság, támogatva a tartozásaikat követelő magyar marhakereskedőket, nem engedte elhajtani az ökröket. Eszterházy kancellár több, mint két hónapon át fedezte Nyitra vármegyét és az uralkodói rendelet érvényesítése helyett, diplomatikusan húzta az időt. Csak amidőn Badenthal március 27-én, az ökrök vételárának biztosítására, letétbe helyezett a kancellária pénztáránál 37 360 forintot, intézkedett a magyar kancellár („sub nomine privato") a csorda Bécsbe hajtásáról. 23 Mária Terézia hosszú ideig védeni igyekezett Badenthalt; március 21-én pl. jóváhagyta a FLD elnökének fizetési tervét, mely mélyen a piaci áron alul akarta a hitelezőket kielégíteni. 24 Válaszul Eszterházy kancellár a marhakereskedők újabb panasziratát terjesztette az uralkodó elé, mely Badenthal felelősségét és a marhakereskedelem hanyatlásának veszélyét hangsúlyozta. „Votum"-ában a magyar kancellár már minden kendőzés nélkül támadta Mária Terézia gazdasági felfogását, leszögezve, hogy „mindenféle monopólium káros az államra nézve", s hogy a Badenthal-féle ügyet sürgősen tisztázni kell, „nehogy e kereskedelmi vita rendezésének további elhúzódása az egész Monarchiának kárt okozzon"! 25 Március 31-i leiratában őfelsége egyeztető tárgyalásra utasította a két kancellárt, az Udvari Kamara elnökét és a Commissio 20. Különböző akták 1773. március 6. és 19. között. AG 1773. No 1262. 21. Ezen akták alapján készítettük el Bécs húsellátásának táblázatos áttekintését is. AG 1773. No 1384. 22. AG 1773. No 294 és 323. 23. AG 1773. No 1473 és 1526. 24. AG 1773. No 1442. 25. „nullum unquam monopólium utile Rei Publicae" és „totum ergo quaestus hujus, gravi totius etiam Monarchiáé damno interituri, negotium materius expandatur". AG 1773. No 1441.
