Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

P. Hartyányi Borbála: Középkori budai lakóház mellékgödrében talált növényi maradványok

méretéből a gyümölcs nagyságára is következtetnek. Megfigyelés alapján a nagyobb gyümölcsökben általában a „magvak", a csonthéj is nagyobb.

41 így lehetséges, hogy az utóbb felszínre került meggy kisebb gyümölcsű volt, a korábbi századból származóéhoz viszonyítva. A két lelőhely cseresznye csonthéjainak összehasonlításánál ugyancsak eltéréseket tapasztaltunk. A jelenleg vizsgáltak a Dísz térihez viszonyítva szintén valamivel kisebbek, kerekebbek, felületük kevésbé sima. 5. táblázat Összehasonlító adatok a Cerasus cf. avium csonthéjáról Lelőhely db Hosszúság/mm Szélesség/mm Vastagság/mm Bp., I., Hess A. tér XIV-XV. sz. 55 6,07-10,2 5,7-7,8 4,5-7,9 8,08 6,7 5,30 Bp., I., Dísz tér XIII-XIV. sz. 61 7,2 -11,3 4,8-8,5 4,7-6,8 9,20 7,39 5,77 A cseresznye Európában vadon is előfordul. Termesztéséről a görögöknél ie. 300 körül Theophrastos közölt adatokat, írta le a fa jellemző tulajdonságait, piros, lágy gyümölcsét. A rómaiaknál Varró (ie. 117-27) a cseresznyealany oltására közölt hasznos tudnivalókat. Mindezek a gyümölcs korai termesztésére utalnak Európa déli részén, de termesztése időszámításunk kezdetekor Európa más részein is ismert volt. Csonthéja a régészeti ásatásoknál a neolitiumtól kezdődően maradt meg.

42 A Kárpátmedence területéről a római korszaktól kezdődően vannak adataink. Közülük Patay a jelenleg vizsgáltakénál jóval nagyobb csonthéjakról számolt be, amelyek későrómai múmiasírból származtak.

43 Ezek 12,1 mm hosszú, 9,13 mm széles, 7,1 mm vastag átlagméretűek voltak (4 db). Méretük alapján kizárható, hogy vadon termő fa gyümölcséből maradt meg, kultivált, nemesített fa terméke volt. A római magasszintű kertkultúra hatására feltehető, hogy Óbudán, a Gellérthegy oldalán már e korai időszakban kialakult a cseresznye helyi fajtája is. Igaz, hogy a későbbi népvándorlás időszakából még nincsenek régészeti adataink, de a középkorból a nyelvészeti kutatások ugyancsak sok vonatkozásban kiegészítik ismereteinket. A honfoglalás után a cseresznye szót is gyakran használták helységek megjelölésére. Cseresznyető, Cseresznyeülés, Cseresznye szer, Cseresznyésparrag nevű települések a meggy, körte, alma szóval alkotott helységnevekhez hasonlóan a területen élő jellegzetes fa, facsoport után kapták elnevezésüket.

44 Cuspinianus (1473—1529) a gyümölcstermesztés fellendüléséről számolt be az Anjouk korából, amikor főleg olasz közvetítéssel számos gyümölcsfajta honosodott meg a Kárpátmedencében. Ez időszakban írta, hogy a gránátalma kivételével a legnemesebb gyümölcsök is megteremnek.

45 41. Mohácsy M.~Maiiga P. 1959. 179. 42. Renfrew, J. M. 1973. 143-144. Beranova M. 1974. tab. 3. 43. Patay Á.-Sz. Póczy K. 1964. 135-146. 44. RapaicsR. 1940. 45. HornJ. 1921. 17.