Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Lippóczy Norbert: Lengyel bor-útlevelek a XVIII. század első feléből mint a tokaji borok kísérői

LENGYEL BOR-ÚTLEVELEK A XVIII. SZÁZAD ELSŐ FELÉBŐL MINT A TOKAJI BOROK KÍSÉRŐI LIPPÓCZY NORBERT Báthory István lengyel király udvari embere, Smolik jegyezte meg annak idején csípősen: „Amiből a legkevesebb a miénk, abból rendelkezünk a legnagyobb mennyiséggel: fűszerből és borból".

1 Ez a néhány szó jól jellemzi a bornak közkedveltségét Lengyelországban a XVI. században. A XVII. és XVIU. század folyamán a lengyelek előszeretete a jó bor iránt bizonyos körökben a mértéktelenségig fokozódott. A lengyelek Európa úgyszólván minden bortermelő országából vásárolták be a borokat, de a számtalan borfajta közül a XVII. és XVIII. század folyamán majdnem kizárólagos egyeduralkodóvá vált a „wegrzyn"

2 (fonetikusan vengzsinnek olvasandó). Ezen az elnevezésen a XV—XVI. században még általában magyar bort értettek, de a XVII. század elejétől kezdve, ez a megjelölés már csak a tokaji borra vonatkozott. Az elnevezés belső értelmének átalakulását mindenekelőtt a tokaji bor kiváló minősége és a termelő helynek Lengyelországhoz közeli földrajzi fekvése és így aránylag könnyű hozzáférhetősége hozta magával. E két körülmény nagyon elősegítette a lengyelek mind általánosabbá váló borivását is, — olyannyira, hogy nemcsak a főrangú köröknek és általában a nemességnek lett nagy mennyiségben fogyasztott itala, de a tehetősebb polgárok családi, céh és egyéb különböző ünnepei is elképzelhetetlenek voltak bor nélkül.

3 Vendéget látni bor felszolgálása nélkül, illetlenség számba ment.

4 A bor azonban drága portéka volt a lengyel kereskedelemben, hiszen a bort minden egyéb költség mellett a vám is terhelte, mely a bor piaci árának egyötöd részét is elérte. Dacára annak, hogy a bor ára az 1500-as évektől 1700-ig 9 és félszeresére emelkedett, ez mit sem befolyásolta a tehetős körök vásárló és fogyasztó kedvét.

5 A nemesség vámmentességének alapvető jogi forrása az úgynevezett „nieszawai privilégium" volt (1454).

6 A XVI. században magának a nemesnek a személyét a vámkötelezettség alól kivonták, de a szállítmányt nem.

7 Ha a nemes nem személyesen 1. Komoróczy Gy. 1944. 32. 2. L. N. A lengyel-magyar szótárak szerint a „wegrzyn" szó „magyar bort", illetve „magyar óbort" jelent. 3. Komoróczy Gy. 1944. 228. 4. Komoróczy Gy. 1944. 228. 5. Hoszowski St. 1928. 172-173. 6. Obuchowska-Pysiowa H. 1964. 7. 1. Komoróczy Gy. 1944. 80.