Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon
Cyprusit stb.) nálunk is forgalomba lehetett hozni, ha a származási helyükön érvényes előírások szerint készültek és alkoholtartalmuk a 22,5 térfogatszázalékot meg nem haladta. A silányabb bort a jobb minőségű szőlőnek törkölyére, illetve a jobb minőségű bornak seprőjére fejtéssel szabad volt javítani. Egyebekben a borseprő használatára vonatkozó addigi rendelkezések nem változtak. Gyümölcsbor erjesztéséhez a törvény cukros víz felhasználását megengedte. A borminőségjavítását az 1929: X. törvénycikknek az a rendelkezése is célozta, hogy mindazok a pincészetek, amelyeknek évi átlagos borforgalma a 4000 hektolitert eléri, kötelesek boraik kezelésére vincellériskolát vagy szőlészeti és borászati szakiskolát végzett pincemestert alkalmazni. A borok házasításának fő célja az állandó minőségű, jellegű és összetételű típusborok előállítása volt. 56 A házasítás abban az esetben is célszerűnek mutatkozott, ha valamely bornak szín- vagy zamatbeli hiányosságát, esetleg túlságosan sok zamatanyagát más bornak ellenkező tulajdonságával akarták kiegyenlíteni, vagy valamely borhibát kívántak eltüntetni. Az 1924: IX. törvénycikk a különféle borvidékek borainak házasítását azzal a feltétellel engedte csak meg, hogy a keverékbornak általános elnevezést adnak, mint pl. asztaÜ bor vagy pecsenyebor. Ezt a rendelkezést a novella úgy módosította, hogy a házasításból kapott bor arról a borvidékről nevezhető el, amelynek bora a keverékben legalább 65 térfogatszázalékkal benne van és a keverékbor megőrzi az illető borvidék borának jellegét. Az 1929: X. törvénycikk 87 200/1929. F.M. sz. végrehajtási rendelete 17-ben állapította meg a borvidékek számát, továbbá egyes borvidékek tekintetében meghatározta a telepíthető szőlőfajtákat. Az 1924: IX. és az 1929: X. törvénycikk 2000/1929. F.M. sz. közös végrehajtási rendelete fokozott védelemben részesülő borfajtákat sorolt fel. Ezek a következők: soproni veltelini, móri ezerjó, somlói furmint, badacsonyi rizling, badacsonyi kéknyelű, badacsonyi szürkebarát, badacsonyi furmint, badacsonyi muskotály, szekszárdi kadarka, villányi (pécsi) kadarka, gyöngyösi (visontai) kadarka, egri kadarka, egri bikavér, tokajhegyaljai szamorodni, tokaj hegyalj ai aszú (utóbbi a puttonyszám megjelölésével vagy anélkül). Ilyen elnevezéssel azt a bort volt csak szabad forgalomba hozni, amely az illető szőlőfajtából a megnevezett borvidék hegyi szőlőjéből származott, feltéve, hogy más borral nem házasították. Az 1924: IX. törvénycikk nemcsak fenntartotta, hanem ki is egészítette a tokajhegyaljai borok különleges védelmét. Többek között kimondotta, hogy tokaji bort a földművelésügyi miniszter engedélyével szabad csak besűríteni vagy sűrített musttal, illetve töppedt szőlővel javítani. Megengedte viszont a törvény a Tokajhegyalján termett aszú és édes szamorodni borok szesztartalmának emelését legalább 70 térfogatszázalékos hibátlan borpárlat hozzáadásával, úgy azonban, hogy ehhez a művelethez legföljebb 4 56. Típusbor az olyan bor, amelynek valamely borvidékről, termőhelytől vagy szőlőfajtából eredő tulajdonságait, sajátos minőségét megfelelő kezeléssel állandóvá teszik. így a vevő előre tudhatja, hogy mit kap.
