Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon
liberalizmusával, sőt olyan messze ment a borkezelés megszigorításában, mint a világnak addig az ideig egyetlen másik bortörvénye sem. 29 Védenie kellett a fogyasztóközönséget megkárosítása ellen és meg kellett védenie a jogos termelői érdekeket, de a tisztességes borkereskedésnek is meg kellett felelnie. Alapelve volt, hogy a bort természetes mivoltában úgy kell forgalomba hozni (eladni, kimérni), amint az erjesztéssel a szőlőmustból idegen anyagok hozzáadása nélkül készül. Végrehajtási szabályait a földművelésügyi miniszternek a kereskedelemügyi, a belügy- és a pénzügyminiszterrel egyetértve 1908. december 30-án kiadott 112 000/1908. FM. sz. rendelete állapította meg. Ezt kiegészítette a bomyilvántartás vezetése tárgyában 1909. május 28-án kiadott 64 200/1909. FM. sz. és a must cukrozása tárgyában 1912. szeptember 28-án kiadott 85 538/1912. F.M. sz. rendelet. Ellentétben az 1893. évi törvénnyel, az új bortörvény taxatíve sorolta fel a megengedett borkezelési eljárásokat. 30 A tilalmak körét kiterjesztette; mindenek előtt a bor szeszezését és cukrozását tiltotta. Csak a hordók és a palackok tisztítására, bizonyos borderítő szerek előkészítésére és a hibás (beteg) borok kezelésére volt szabad 95 %-os finomított szeszt használni, azt is úgy, hogy 1 térfogatszázaléknál több szesz ne kerüljön a borba. Cukrozni a kedvezőtlen évjáratú mustot volt csak szabad az erjedés befejezése előtt — legkésőbb november 30-ig — az illetékes vincellériskolái igazgató vagy a szőlészeti és borászati kerületi felügyelő engedélyével. 31 A musthoz hektoliterenként legfeljebb 4 kg finomított cukrot lehetett jogosan hozzáadni. Más anyagokat, különösen mazsolaszőlőt, szárított gyümölcsöt, mesterséges édesítőket, borkősavat, növényi vagy ásványi festéket, zamatosító vagy szagosító szereket, gipszet, a konyakfőzés maradványait (bormoslékot) és természetesen vizet tilos volt a bor előállításakor használni. Tilos lett az 1893. évi bortörvény által megengedett „okszerű pincekezelési eljárás" alkalmazása is, mert annak örve alatt mindenféle borhamisítást követtek el. A gyógyborok, ha gyógyszertárban vagy gyógyáru üzletben árusították azokat, a gyógyhatást emelő és egészségi szempontból kifogástalan egyéb anyagokat is tartalmazhattak. Külföldi csemegebort abban az esetben hozhattak csak Magyarországon forgalomba, ha az illető országban szokásos eljárás szerint aszuszőlő felhasználásával készült, és szesztartalma 22,5 térfogatszázaléknál nem volt magasabb. Külföldön termett bort és olyan borkeveréket, amely 25 %-nál több külföldi bort tartalmazott, ezután sem volt szabad hazai borként árusítani. 29. Borászati Zsebnaptár . . . 1914. 86. 30. Ezek a következők voltak: a) a must sűrítése főzéssel; b) cukrozása (a tokaji borvidék mustjának kivételével); c) a bor kénezése; d) savtalanítása tiszta szénsavas mésszel; e) derítése vizahólyag, zselatin, csersav, tojásfehérje, tej, kazein, spanyolföld (kaolin) felhasználásával; 0 festése égetett cukorral vagy szaflorral; g) a hibás bor színtelenítése csont- vagy faszénnel; h) a bor felfrissítése szénsavval; i) a mustnak vagy bornak felöntése törkölyre, illetve seprőre (kivéve Tokajhegyalján); m) fejtés, szűrés, hevítés (pasztőrözés); n) a must és a bor házasítása musttal, illetve borral. 31. 1880 óta a filoxéra elleni védekezést, valamint a szőlők újratelepítését a szőlészeti és borászati kormánybiztos vándortanítók közreműködésével vezette. Ezek - ellentétben elnevezésükkel - főként adminisztráltak. (A szakismereteket a vincellériskolák terjesztették.) Minthogy a vándortanítók működése egyre kevésbé elégítette ki a növekvő követelményeket, 1892-ben az ország területét az addigi 7 vándortanítói kerület helyett 17 szőlészeti és borászati felügyelői kerületbe osztották be. Szőlészeti és borászati kérdésekben ezek a felügyelők lettek a hatóságok szak- és véleményező szervei, számukat fokozatosan emelték. 1943-tól kezdve a szőlészeti és borászati kerületi felügyelők korlátozott hatósági jogot is gyakoroltak: ők adták a szőlő telepítési, valamint a szőlővessző- és szó'lőoltványtermelési engedélyeket
