Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon

sürgette a törvényjavaslat alkotmányos letárgyalását.

9 Egyelőre ez még váratott magára, de az 1880. január 19-én kiadott 57 627/1880. B.M. sz. rendelet indézkedett a borhamisítások korlátozásáról. Utóbb a képviselőház 1882. március 6-án hozott határozatával utasította a szakminisztert, hogy még abban az évben terjesszen elő törvényjavaslatot a mesterséges borok készítésének eltiltásáról. Egy kiküldött bizottság „a borüzlet terén elkövetett visszaélések meggátlásáról" csakhamar el is készítette a törvény tervezetét, ez azonban nem a műborgyártást, hanem az ital mineműsége tekintetében megint csak a vevő megtévesztését kívánta eltiltani. A minisztertanács a tervezetet így nem fogadta el, hanem 1882. december 15-én utasította a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztert, hogy a műbőr fogalmának meghatározásáról, valamint a mesterséges borok készítésének és forgalmának ellenőrzéséről törvényjavaslatot nyújtson be. A kormány tehát a borkérdés gyökeres rendezése helyett — a korszak gazdasági liberalizmusának megfelelően — csupán annyit kívánt, hogy a boreladásnál ne történjenek visszaélések. „A műbőrökről" kidolgozott újabb törvényjavaslatot a miniszter 1884. április 21-én terjesztette a képviselőház elé. Ennek közgazdasági bizottsága elsősorban megint szakértők meghallgatását tartotta szükségesnek, majd pedig az ülésszak még hátralévő idejének rövidsége miatt levették a javaslat tárgyalását a napirendről. A következő évben több megyei és városi törvényhatóság az országgyűléstől feliratban kérte a műborgyártás feltétlen eltiltását, mire a képviselőház 1885. december 5-i ülésén ismét utasította a minisztert, hogy e tárgyban törvénytervezetet készíttessen. Ennek előmunkálatai során 1886 elején bortermelőkkel, borkereskedőkkel és borászati szakemberekkel behatóan újra megvitatták a kérdés minden részletét, majd megint bekérték a kereskedelmi és iparkamarák véleményét is. A belügy-, a pénzügy- és az igazságügyminiszter kívánságainak szokásos egyeztetése és a tervezetbe felvétele után a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter a „bortermelés és borkereskedés védelméről" szóló, 1876 óta negyedszer is átdolgozott törvényjavaslatot 1887. május 20-án terjesztette elő a képviselőházban. Minthogy azonban az 1884/87. évi országgyűlést csakhamar berekesztették, azt a törvényhozás már nem tárgyalta. A következő országgyűlési ciklusban 1887. október 12-én azután a miniszter változtatás nélkül nyújtotta be újra a törvényjavaslatot. A képviselőház közgazdasági bizottsága a javaslatot lényegtelen módosításokkal elfogadta, de plenáris tárgyalása ezúttal is elmaradt. Időközben megalkották ugyanis az állami italmérési jövedékről szóló 1888: XXXV. törvénycikket, amelynek 10. §-a úgy rendelkezett, hogy az italmérési, illetve kismértékben való eladási. . . engedély elvonható . . . attól, aki az egészségre ártalmas italt, illetve hamis névvel vagy címmel bármely italt hoz forgalomba. Egyelőre ennyivel is megelégedett a kormány, pedig a magyar bor a XIX. század utolsó negyedében már veszített jó hírnevéből és a savanyú borokra is sok volt a panasz. 9. A svájci borkivitelünk elé gördült akadályok 1881-ben Budapesten borvizsgáló állomás létesítéséhez vezettek, később ebből alakult az Országos Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás. A borvizsgáló állomás borok vegy elemzésé vei foglalkozott, útmutatást adott a cukrozott és a festett borok feüsmeréséhez, módszert kísérletezett ki a kénessav kimutatására és más hasonló feladatokat látott eL