Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Csoma Zsigmond: Szőlészeti munkaeszközváltás Somlón

kultúrnövény esetében is használatos.

4 9 Az a jól beállított kapa, melynek hegye és nyele között egy arasz a távolság. A felerősítésnél még kisebb szabályozási lehetőség volt az ékek segítségével. Somlón is bizonyítottnak vehető az, hogy a történeti borvdiékeken több kapatípus volt a sző lő munkáknak megfelelően.

50 Ugyanakkor Somlón külön szőlőkapa nem volt. A szőlőben ugyan kizárólag a sümegi kapát használták évközi kapálásokra és a fedésre, de ezt a kapát ősszel burgonyaszedésre s évközben kukoricakapálásra használták a parasztbirtokosok, kik más kapával nemigen rendelkeztek. Eleve adott a hegyes sümegi kapa, így racionális meggondolásból evvel a felcserélhetetlen formájú eszközzel több növény talajmunkáit végezték el. BALASSA I. említi, hogy ott, hol nincsen történeti múltja a szőlőtermesztésnek, és a különböző kapaformát használó területek nem találkoznak, ott a kukoricakapát a szőlőkapától nem lehet különválasztani. Ezzel szemben ellentmondásnak tűnik, amit később említ, hogy Tokaj-Hegyalján a szőlőt és a kukoricát is egy kapával kapálják.

51 A megoldás itt is, úgy vélem a szegényebbek racionálisabb, kényszerű szemléletében rejlik: nem használtak kétféle kapát, mert a szőlőt csak a hegyes háromszögű kapával művelhetik, míg a kukoricát a már meglévővel is lehetett.

52 A szőlő évi rendszeres talaj munkáinál ásót Somlón nem használtak. A talaj művelésnél említhető meg a munka célja és ideje alapján a szürethez tartozó munkát, a szőlő talajának szüret előtti elgereblyézését. A munkát fagereblyével, majd a XIX. század végétől vasgereblyével végezték el. Ennek a munkának a jelentősége akkortól nőtt meg, amióta a szőlőhegyek zártsága fellazult és a hegyrendeletek fokozatosan érvényüket vesztették. A szőlőtermesztés a lopások miatt nem volt biztonságos. A szőlőültetés és karózás eszközei Ennek a két munkának a főeszköze — a szálvas — azonos. Somlón a XIX. század közepén még sok volt a karózatlan szőlő. Ezek között urasági szőlő is volt. A szőlő karózása belterjesebb, intenzívebb szőlőtermesztésre utal. Szálvasat a napszámosok vittek az urasági szőlőkbe ültetéskor vagy karózáskor. Mióta vastengelyűek a szekerek a kovács rossz tengelyből kívánság szerint készítette el. 49. VINCZE I. 1960. 129.; KECSKÉS P. 1967. 227. Észak-Magyarország egyik hegyes kapatípusát a Miskolcit nagy szögre, csákányosra állítva használták, ami a vele végzett munka ritmusát, jellegét megváltoztatta. KECSKÉS P. 1967. 228.; BALASSA I. 1960. 160. 50. BALASSA I. 1960. 165. 51. BALASSA I. 1960. 159. 52. Nem vethetjük el annak lehetőségét, hogy a meghonosodó újvilági növények a kerti termesztésbe kerülve a meglévő eszközanyag közül az addigi vidékenként jellegzetes szőlőkapával müveitettek. így a kukorica, a dohány, — melyek szántóföldre kikerülve vitték magukkal átalakuló szerszámaikat, így lettek kukorica és dohánykapává, - elkülönülve a szőlőtől. Györffy I. szerint is a szőlőnek, kukoricának, dohánynak és répának kényesebb kapa kell, mint a sűrűbb kerti veteményeknek. GYÖRFFY I. [1934-37] II. 200. és „A kapa hasonlóképpen a kert mívelés szerszáma, de bizonyos újabb kultúrnövényekkel együtt a szántóföld mívelésben is szerephez jutott." uo. 200. Kecskés P. is megállapítja, hogy a szőlőkapákat az egyéb kapásnövények kapáitól formai szem-