Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Csoma Zsigmond: Szőlészeti munkaeszközváltás Somlón
termesztés érdektelenséghez vezetett. Ez egészen a filoxéravészig jellemezte szőlészetünket, borászatunkat. 20 3. A XVIII. század végén és a XIX. század elején mind a jobbágy-parasztbirtok, mint az allodiális nagybirtok tőkeszegénységgel küzdött. így a nyugateurópai szőlőtermesztő államokból munkaeszköz vásárlásra nem igen adódott lehetőség. 2 1 Pedig a szőlő nemcsak a telepítéskor jelentett nagy kiadást, hanem az évenkénti ápolása, gondozása is jelentős, növekvő ráfordítással járt. A szőlészeti-borászati munkáknál — a durvább munkákat kivéve — robotosokat nem alkalmazhattak, csak bérmunkásokat. 2 2 A jobbágyfelszabadítás után, az elhúzódó dézsmamegváltás idején, majd a megváltott szőlők új paraszttulajdonosai ugyancsak képtelenek voltak nagyobb befektetésre, korszerűbb eszközök vásárlására. A somlói termesztők — kivéve egy-két urasági szőlőt — tőkeszegénységével okolja a hanyatló termelést, PARRAGH G., múlt századi szőlészeti szakíró is. 23 4. Nehezítették a gépesítést a sajátos, zárt feudális jogviszonyok is melyek átmentődtek Magyarországon a kapitalizmusba. A szőlőföld megváltása előtt az azt bérlő nem érdekelt a termesztés színvonalának emelésében, nagyobb, jobb munkaeszközök beszerzésében. A megváltott kis, paraszti szőlőben az esetleg megvásárolt nagyobb eszközt nem lehetett gazdaságosan kihasználni. így tehát a birtoknagyság is gátja lett a gépesítésnek. Különös jelentősége volt ennek pl. Somlón, hol a XIX. századi pár holdas urasági szőlők mellett a paraszti szőlőket négyszögölekben mérték. Még 1944-ben is Somlón 785 holdnyi termőföldön 1151 tulajdonos osztozott. 24 5. A filoxéravész előtt a szőlők többsége is a történeti borvidékek döntő területei hegyoldalakon, meredek lejtőn feküdtek, melyeket csak kézzel művelhettek meg, szőlőtalajművelő gép szóba sem jöhetett. A filoxéra után a homoki és síkvidéki szőlők óriási területi növekedésével a gépesítés lehetővé vált. 6. Nehezítette az eszközváltást a hagyománytisztelet, az eszközökhöz ragaszkodás. Az öröklött munkaeszközök több emberöltőnyi termelési ciklusban vettek részt. A paraszti hagyatéki leltárak nagy részében is szerepelnek a nem kis értéket jelentő szőlészeti-borászati eszközök. Az új munkaeszközök egyben a beválttól, a gyerekkortól ismert, megszokott, megbízható eszközöktőli megválást jelentette. Vagyis az ismeretlenért az ismertet felhagyni. 25 Somlón így maradhatott használatban a csöbör a XX. század elejéig. 20. „Teljes közöny a szó'ló'mú'velés terén életbelépett újítások iránt". JANKÓ J. 1902. 254. 21. „Más körülményt, más viszonyt találunk honunkban. Itt örök úrbéresek mívelik jobbadán aggszokásilag a' lebilincselt földet; tó'ke és géphiánnyal küzdő földbirtokosok műveltetik tanulatlan gazdatiszteik által majorságaikat ..." - írja egy elsődíjas pályamunka. HETÉNYI J. 1845. 153. 22. A bérmunkásság használata egyben a gépvásárlásra is ösztönözhet, lásd alább. 23. PARRAGH G. 1859. 129-130. 24. FE Y ÉR P. 1970. 339. 25. „ . .. ezen okok és akadályok legnagyobb része mégis csak inkább azon szarvas hibák, téves nézetek, — és fogalmaknak róvható fel, melyek Magyarországon a szőlőművelés, borkészítés és pinczekezelés terén elhatalmasodtak, és a szokás s hagyomány régiségének szentesítése alatt az emberekbe mintegy belecsontosodtak olyannyira, hogy a józanabb s tudomány szülte helyes felfogásoknak s eljárásoknak majdnem elháríthatatlan akadályokat gördítenek útjába". ENTZ F.-GYÜRKI P. 1868. 147; vö. BL. 1869. 12-30., 59.
