Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Pintér János: A kecskeméti „Miklós" szőlőtelep létrejötte és első évtizede

A borászati kormánybiztos, Miklós Gyula már 1880-ban felfigyelt a Kecskemét környéki homok kedvező tulajdonságaira. Ugyanakkor a város polgáraiban is felvetődött egy szőlő telep létrehozásának gondolata. 1881 augusztusában a Kecskemétvidéki Gazdasági Egyesület a város tanácsához intézett átiratában a „hazai szőlőfajtáknak a végpusztulástól megmentése tekintetéből"

11 egy országos minta szőlőiskola felállítását javasolta — államköltségen. Erre a célra a város határában 15-20 holdnyi homokteriilet igénybevételét tartották szükségesnek. A város vezetői egyetértettek a javaslattal, annál is inkább, mert az év eleje óta aktívan működő helyi fíloxérabizottság jelentéseiben ismételten azt állapította meg, hogy Kecskemét és határa teljesen mentes a veszedelmes kártevőtől.

12 Hamarosan megkezdődtek a tárgyalások a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium és a város között. A minisztérium, illetve az országos fíloxérabizottság által feltett kérdésekre a város polgármestere a következőket válaszolta: „Kecskemét területén lévő szőlők mind homokba, s főleg futóhomokba vannak ültetve. A szőlők a várost 3 oldalról közvetlenül környezik, s messze kiterjednek. Elszórtan egyes pusztai tanyák szomszédságában is találhatók. A törvényhatóság területén még igen nagy területek vannak, melyek futóhomok jelleggel bírnak és filoxéra mentes szőlők ültetésére a legalkalmasabbak".

13 Ezek a területek a város tulajdonában voltak és ebből ajánlottak fel ingyen 200 kh-t a Szarkás és Úri-hegy határában a minisztériumnak „egy országos állami mintatelep"

14 céljaira. 1882 márciusában a minisztérium képviseletében Miklós Gyula személyesen tárgyalt Kecskeméten a város vezetőivel az állami szőlőtelep létrehozása ügyében. A két fél előzetes megállapodást kötött, ennek értelmében az ingyen átengedett 200 holdat addig használhatják, amíg azon a szőlőtelep működik. Az 1883 januárjában tartott helyszíni szemle, majd a talaj immunitásának vizsgálata után, — melyet az Országos Vegykísérleti Állomás igazgatója, Liebermann Leó személyesen végzett el —,a következőket állapították meg: „Az adott terület nagyfokú kvarchomok tartalmánál (70—96 %), valamint csekély víztartó képességénél (37—39 %) fogva, teljes mértékben rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, melyek a szőlőt a filoxéra ellen biztosítják".

15 Az egész 200 holdnyi területen csak két kisebb részt találtak, amelyek nem egyértelműen bizonyultak immúnisnak. Az egyik az északkeleti részen fekvő 10—12 holdnyi humuszos terület, a másik a terület alsó részén keresztülvezető közlekedési út mentén elterülő nagyobb mésztartalmú rész, melyen már akkor is egy ideiglenes vincellérkunyhó állott.

16 Bár 1883 tavaszán megkezdődtek a telepen a munkálatok, a minisztérium és a város között tovább folytatódott az egyezkedés. 1883 márciusában a következő feltételeket rögzítették: 11. BKML. Kecskemét kgyjkv. 1881. aug. 31. 565-567 fólió. 12. A kecskeméti állandó fíloxérabizottság elnöke Lestár Péter polgármester volt, tagjai között pedig olyan neves szőlészeti-borászati szakembereket találunk, mint Csókás József és Parragh Gedeon. BKML. Kecskemét kgyjkv. 74. 1881. március 4. 89-90. fólió. 13. BKML. 1903/h. Filoxéra bizottság iratai 12.552/882. 14. U. o. 15. Miklós Gy. 1885. 27-29. p. 16. U. o.