Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kiépülése a századfordulón

— ,41y nagyobb szőlőtelepek létesítése különben is közérdeket képez". Kérésüknek eleget téve, a kért homokos legelő holdját 150—200 forintért eladta a város.

43 írásos nyomokat maguk után, érthetően, az irányított telepítések hagytak. A parcellázások a századfordulón valósággal divatba jöttek, szinte mindenki, aki csak tehette, parcellázott. Az élenjárók azonban most is, mint a múlt század fordulóján, a városok, elsősorban Kecskemét, Szeged és Szabadka voltak. Említettük már, hogy e városok alig két évtized leforgása alatt (1890-től 1910-ig) több ezer holdat parcelláztak szét földjeikből. „A homoki szőlőtelepítés céljából — írta Szüts Mihály - a város (t.i. Szeged) 1892-ben szőlőtermelésre alkalmas 1000 hold homokot apró parcellákba eladott, ezzel is szaporodtak a szőlőterületek".

44 Más forrásból tudjuk, hogy a város a nagyarányú akció lebonyolítása előtt eladásra szánt homokföldjeit az illetékes állami hatóságokkal hivatalosan is immúnissá nyilváníttatta (vegyileg is megvizsgáltatta). A jelzett földterület Szatymaz és Kistelek között feküdt. A föld megvételére vállalkozó parasztok közül azonban — jelentették már a következő évben — kötelezettségeiknek eleget tenni többen nem tudtak, ezért a város visszavette a földet tőlük.

45 A parcellázás során földhöz jutottak közül mindössze Kovács István földvásárló könyvecskéjét sikerült megtalálnunk, aki a bizonylat szerint 3 holdat vásárolt szőlőtelepítési célra, 235 Ft-os vételár ellenében. Ebből a föld átvételekor 47 Ft-ot kellett egy összegben lefizetnie, a többit pedig 1893-tól 18,80 Ft-os részletekben (5% kamattal) törlesztette le. Földjét a pontosan fizető Kovács Istvánnak 1903-ban a nevére telekkönyvezték.

46 Másik forrásunkról csupán annyit sikerült megtudnunk, hogy 1901-ben újabb területet parcelláztak fel hasonló célokra.

47 A szomszédos Szabadka 1892-ben 2000 lánc (1 lánc 2200 n. öl), azaz 2750 kat. holdas homokföldet adott el szőlőtelepítésre, Bácsalmás község pedig „a közlegelőből 800 holdas homokos részt osztott föl ugyanerre a czélra"

48 Egyik legnagyobb parcellázó azonban Kecskemét városa volt. Láthattuk, itt már a megelőző századfordulón is jelentős parcellázás folyt. 1902-ben pedig számos kis parcellát, rajtuk felépített házakkal adott el a város arra vállalkozó „munkásoknak". „Ballószög, vagy Vágójárás pusztán — szólt az egyik szerződés — épített munkásházak közül sorshúzás útján nekem jutó . . . (vagy a város által kijelölendő) lakóházat a hozzá tartozó 2 katasztrális holdnyi háztelekkel és földdel együtt a várostól. . . átveszem". Az adásvételi szerződés szerint a ház vételára 800, a földé holdanként 200 korona volt, amit 30 év alatt, féléves részletekben kellett letörleszteni. A vevő „köteles az átvett földből 800 négyszögölet már az első évben utasítás szerint elegyengetni, megfordítani és a legközelebbi tavaszon (1903-ban) szőlővel és gyümölcsfával beültetni. Ezen 800 négyszögöl terület beültetéséhez — folytatódott a szerződés — a szükséges szőlővesszőt és gyümölcsfát a város közönsége ingyen adja. Ha átvevő több szőlőt akar ültetni, a 43. BKmL. Kecskemét városi iratok. Szerződések. 1895.; Bálint Sándor, 1968., 9-10. p. 44. Szüts Mihály, 1914. 175. p. 45. CsmL. Szeged városi iratok. Polgármesteri iratok, 11091/1891. Tóth Sándortól 4, Gera Ferenctől pedig 10 holdat vettek vissza. 46. CsmL. Szeged városi iratok. Polgármesteri iratok. 12706/1891, 12797/1891. 47. CsmL. Szeged városi iratok. Polgármesteri iratok. 22832/1901. Sajnos, a parcellázást részletező iratokat nem sikerült megtalálni. 48. SzIKJ. 1893. 55. p.