Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kiépülése a századfordulón
kiadványaiban a tanyarendszerű két megye, Csongrád és Bács-Bodrog területéről sűrűn közölt adatokat. Ebből tudjuk, hogy 1891-ben a régebben ültetett szőlők területe 21 092 kh, az immúnis homokon nem régen és újabban telepített, illetve ültetés alá vetteké 15 133 kh volt. Itt közölték azt is, hogy az ültetésre alkalmas homokföldek területe a két megyében összesen 136 604 kh. 16 Tíz évvel később, 1902-ben egy év alatt mintegy 3000 kh-t telepítettek, s az összterület ekkor már 44 000 holdra emelkedett. 1 7 1905-ben 3500 kh-n telepítettek, ebből Csongrád megyére esett 1200, Szabadka város határára pedig 1000 hold. 18 1906-ban 57 140 holdra ugrott fel a szőlők összterülete, s ebből Bács-Bodrogra esett 39 750, Csongrádra pedig 17 390kh. Épp a tanyásodás szempontjából kell utalni arra, hogy a Bács-Bodrog megyei szőlőknek igen tekintélyes hányada, mintegy 8000 hold a tanyás Szabadka, a csongrádiaknak pedig több mint 60 %-a, mintegy 10 000 hold Szeged város határában feküdt. 19 Területre vonatkozó adatokat utoljára 1910-ben közölt a Kamara. E szerint Bács-Bodrog megyében valamelyest csökkenve 39 401 kh, Csongrádban viszont tovább növekedvén, 24 104kh volt az immúnis talajon telepített szőlő. Bács—Bodrogban tehát a telepítés már a tízes évek előtt megakadt, Csongrádban viszont nagy iramban tovább folyt. 20 Szüts Mihály szerint Szeged tanyavilágában 1894-ben 9175, két évtizeddel később pedig 12 496 kh-n termeltek a parasztok szőlőt és gyümölcsöt. Ezzel szemben a mezőgazdasági üzemstatisztika 1895-ből kevesebb, mindössze 8250 kh szőlőt mutatott ki Szeged határában. 21 Összegezve megállapítható, hogy a két megyében a homokföldre telepített szőlők területe a századforduló két évtizedében 36 ezer holdról 63,5 ezer holdra emelkedett, azaz csaknem megduplázódott. A délen fekvő két megyével szemben sajátos módon alakult a szőlők területe Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegyében. A megyei monográfia adatai szerint 1884-ben, vagyis a filoxéra kezdetekor 58 017 kat. hold, 1896-ban 59 975, 22 1900-ban 62 439, 1908-ban pedig már 86 638 kh volt, s ebből 76 407 holdat tett ki az immunis homoktalajon települt szőlő. 23 Figyelembe kell vennünk azonban, hogy az ország egyik legnagyobb vármegyéjében a filoxéra-vész előtt jelentős kiterjedésű volt a kötött talajú hegyvidéki (budai) szőlők területe. Minthogy számszerű adataink erre nézve nincsenek, ezért csak feltételezni tudjuk, hogy a múlt század végéig (1900-ig) azért nem igen emelkedett a szőlők területe, mert a budai szőlők tömeges pusztulása lerontotta az egyébként itt is nagymérvű homoki telepítéseket. Szinte kétséget kizáróan utal erre az is, hogy amikor már nem pusztított a filoxéra (megsemmisítve addig szinte az egész budai szőlővidéket), a tovább folyó homoki telepítések révén igen nagyott „ugrott" a szőlők területe: a nagyarányú pusztulás ellenére is (1884-hez mérten) az emelkedés több mint 50 %-os volt. Beszámítva és figyelembe véve azonban a filoxéra okozta 16. SzIKJ 1891. 59. p. 17. SzIKJ 1902. 52. p. 18. SzIKJ 1905. 53-54. p. 19. SzIKJ 1906. 89. p. 20. SzIKJ 1910. 39-40. p. 21. Szüts Mihály, 1914. 175. p.; Magyar Korona, 1896. I. köt. 286. p. 22. Magyar korona, 1897. I. köt. 310. p. 23. Pest-Pilis-Solt-Kiskun, 1910. II. köt. 100. p.
