Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

P. Erményi Magdolna: Forrástanulmány a régészeti korokból származó csonthéjas gyümölcsleletekről Közép-Európában

kökény szilva-kő mag (14,3 X 9,6 X 7,4 mm) került elő.

42 Olomoucből is származnak XIV—XV. századi szilvakőmagleletek, ahol már három alfaja is megkülönböztethető. A házi szilvát 1 db mag (h: 21,0; v: 12,4; sz: 7,0 mm) képviseli. Ezenkívül 1 db ssp. pomariorum (Bout) Werneck (h: 16,5; v: 8,8; sz: 5,1 mm) alfaj is meghatározható a 10 db kökényszilva mellett (h: 15,3; v: 10,6; sz: 6,6 mm - 11,8 X 8,8 X 6,7 mm-ig). A kökényszilva kőmagvak szimmetrikusak, háti élük hosszbarázdája mély, felületük érdes (1 db sima). Ezeken kívül cseresznyeszilva (Prunus cerasifera Ehr.) magját is megtalálták a leletegyüttesben (h: 15,3; v: 10,6; sz: 7,2 mm), mely sima felületű és háti éle barázdanélküli.

4 3 Ostravából, a XIV—XV. századi ásatásokból 6 db kökényszilva származik.

4 4 Opava középkori városmagjának (XIV—XV. sz.) több éven keresztül tartó feltárásából gazdag gyümölcslelet került a felszínre, többnyire hulladékvermekből. A leletanyag legnagyobb része kökényszilva, bár a házi szilva is elég nagy számban képviselt. Ezenkívül az ssp. pomariorum (Bout) Werneck, az ssp. prisca Werneck és az ssp. rotunda Werneck alfajok, ill. az ezekhez közelálló típusok is előfordultak a leletegyüttesben. Az 1961-ben történt ásatásból 239 házi szilva kőmag származik. Ezek ovális alakúak, hosszúkásak. Két típus különböztethető meg, egy nagyobb (h: 18,4—21,9; v: 12,0—13,8; sz: 7,2—8,6 mm) és egy kisebb (h: 13,0—17,9; v: 8,6—11,7; sz: 5,7—7,2 mm). Kökény szilvából 248 db kőmag gyűlt össze. Kőmagvai kisebbek, tömzsibbek az előzőnél. E. Opravil vizsgálatai alapján méretük szerint ugyancsak két típusra oszthatók: nagyobbra (h: 12,2—14,5; v: 9,6-12,3; sz: 7,0-8,3 mm) és kisebbre (h: 10,8-13,4; v: 8,2-10,8; sz: 5,9-7,4 mm).

4 5 Plzen középkori objektumaiból is sok gyümölcsfaj került elő, melyek között 3 db házi szilva, 27 db kökényszilva és 6 db cseresznyeszilva kőmag is tanúskodik termesztésükről.

46 A lengyelországi gyümölcskőmagleletek alapján megállapítható, hogy a korai középkorban a gyümölcstermelés inkább az ország nyugati és északi területeire összpontosult, főleg Opole, Wroclaw, valamint Gdansk és Poznan környékére. (A más helyekről előkerülő leletek száma elenyésző.) K. Moldenhawer szerint e területeknek egy része jelenleg is, főleg a csonthéjas gyümölcsök főbb termesztési körzetei. A legtöbb fossilis leletegyüttesben jelentős helyet foglal el a szilva. Kőmagvának alakja és mérete igen változatos. Az egyes alfajokhoz történő azonosításuk sok esetben lehetetlen, így legtöbbször a Prunus sp. általános csoportjába sorolhatók. Szczecinből 58 db kőmag házi-, illetve kökényszilva típusába sorolható, a X—XI. századból. E terület nem tartozik a jelenlegi szilvatermő helyek közé, valószínűleg ebben az időben olyan primitív változatok nőttek, melyeknek az éghajlati és talaj igénye kisebb volt, mint a mai nemesített fajtáké. A legnagyobb mennyiséget (1700 db) Gdansk ásatásakor gyűjtötték össze. A kőmagvak alakja egyöntetű és az ovális szilvák csoportjába (ssp. intermedia var. oxycarpa Bechst.) sorolhatók. Az Opoléban feltárt 168 db mag is a XII. századból való. Wroclawból a XII—XIII. századból származó kőmagvak már két csoportra oszthatók. Az egyik laposabb, hosszabb típus (átlagméretük: h: 17,2; sz: 11,3; v: 6,8 mm). A másik valamivel tömzsibb 42. Tempir, Z. 1962. 513-515. 43. Burjan, V. - Opravil, E. 1970. 152-153. 44. Opravil, E. 1964. 9. 45. Opravil, E. 1963. 21, 22.; 1965. 77.; 1968. 45-48.; 1968. 175-180. 46. Opravil, E. 1966. 84.