Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

P. Erményi Magdolna: Forrástanulmány a régészeti korokból származó csonthéjas gyümölcsleletekről Közép-Európában

A leletek és az írott források arról tanúskodnak, hogy Magyarországon és más középkori országokban több gyümölcsfajt termesztettek. A viszonylag igényes fajok (pl. őszibarack, kerti szilva és mások) leletei bizonyítják, hogy a kertészeti ismeretek ebben a korban már aránylag magas fokon álltak. Magyarországról háziszilva kőmaglelet a XIV. századból Budapestről a Dísz térről, két lelőhelyről, a 8. és 10. sz. házból, valamint Hollókő várának feltárásából származik. Kökényszilva a Kereki-Fehérkő vára (Somogy m.) emésztő gödréből került elő. Pécsett egy bronzedény falára tapadt házi szilva csonthéj és töredék került elő a XVI-XVII. sz.ból. Gyöngyöspatán (Heves m.) a templom kriptájából (koporsókból) 29 db házi szilva kőmag származik a XVIII—XIX. sz.-ból.

38 Csehszlovákiában több város középkori részének feltárásakor a szilva néhány alfajának maglelete is nagy mennyiségben a felszínre jutott, a VIII—IX. sz.-ból Mikulciceből, az egykori nagymorva fejedelemség központjából 3 db elszenesedett kökényszilva és néhány töredék (átlag méret h: 10,5; sz: 7,8; v: 6,1 mm), valamint 1 db házi szilva származik. Eleietek is igazolják, hogy a nagymorva, — sőt valószínű az ezt megelőző korokban is — létezett már gyümölcstermesztés. A kőmagvak mindkét alfajnál a mai termesztett változatcsoportokhoz igen közel állnak.

39 Uhersky Brod város XIII. századi rétegében 6 db házi szilvamag (19,0—21,4; sz: 11,2-11,6; v: 6,2—6,6 mm) és 17 db kökényszüva-kőmag (h: 13,5—16,8; sz: 8,1—8,7; v: 6,1—6,2 mm) képviselte e gyümölcsfajt.

40 Ugyanitt a zsidónegyed területén a XV—XVI. századból is gazdag leletanyag került elő. Alakjuk alapján 4 alfajra oszthatók. Az első az ssp. oeconomica aff. var. oxycarpa Bechts (tojásszilvák). A kőmagvak csúcsa élesen hegyes, a korrózió hatására felületük sima, csak néhol maradt meg az érdes kiképzés, alsó harmaduk enyhén bordázott. Háti élük lapos, egyenes szélű. A hasi varrat alig látható, sima éllel képzett, oldalbarázdái mélyek (h: 13,2-16,8; sz: 5,5-6,8; v: 7,8-10,0 között változnak a méretek). A második az ssp. insititia var. Juliana Jusl. A kőmagvak szimmetrikusak, mindkét végük hegyes. Felületük sima, a háti él lapos, széles, sima, néha megbontott szélekkel. A hasi varrat sima, a szegélyek kiemelkedése csekély, az oldal barázdák elég mélyek, az oldalsó bordák aÜg kiemelkedők (h: 10,9—16,6; sz: 5,4—7; v: 7,8—10,8 mm). A harmadik alfaj a ssp. cerea (L) Borkh., a mirabellák csoportjába sorolható. Az enyhén aszimmetrikus kőmagvak körvonala ovális alakú, erősen domború. Háti élük éles, szabálytalanul megszakadó. A hasi varrat szegélye egyenletes, barázdái keskenyek, mélyek (h: 13,8—17,1; sz: 7,0—9,3; v: 10,3—12,6 mm). Az utolsó besorolás a valódi házi szilvák csoportját képezi, ssp. oeconomica var. pruneauliana Ser.. A kőmagvak keskenyek, jellegzetesen aszimmetrikusak, háti élük széles, lapos, éles, egyenetlen szegéllyel. A hasi varrat barázdái mélyek, egyenletesen éles szélekkel. A magvak felülete* helyenként durván érdes (h: 17,7—20,8; sz: 6,0—7,3; v: 9,6—12,9 mm). A fennmaradt kőmagvak nagyságából feltételezhető az, hogy az akkori gyümölcsök mérete alig különbözött a ma termesztett gyümölcsökétől.

41 A XIV. század első feléből Labem mellett Opatowicében 1 egész és 1 töredék 3S.P. Hartyányi B.-Nováki Gy.-Patay Á. 1968. 49, 55, 58. 39. Opravil, E. 1972. 10,11, 17. 40. Opravil, E. 1966. 64. 41. Opravil, E. 1976. 28, 29.