Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Vajkai Zsófia: Régi magyar dohányfajták és termesztésük (Juhász Árpád emlékanyag a Magyar Mezőgazdasági Múzeum adattárában)

Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a mai szakirodalom

3 7 szerint is az említett időben eredmények mutatkoztak a dohányfajták javításában. 1939-től kezdtek fokozatosan előtérbe kerülni a köztermesztésben az új, illetve javított fajták — pl. a Szabolcsi és a Hevesi - kiszorítva a régebbieket. így 1951-re teljesen eltűnt a Tiszai és a Szegedirózsa, 1953-ban pedig a Muskotály dohányok is. így Juhász Árpád feljegyzései a régi magyar dohányfajtákról dokumentum értékű lehet. 7. Juhász Árpád a próbaszívásra bekért munkásokkal. Debrecen-Pallag, 1930-as évek MMA I. 2361 Voltak egyes termesztők, akik szerint a külföldi dohányok meghonosodását kellett volna célul kitűzni. Juhász Árpád és a debreceni Kísérleti Állomás véleménye szerint a magyar kiképzési módszerek mellett ezek a dohányok elvesztették volna eredeti jellegüket. Juhász Árpád a következő lehetőségeket látta jobb minőségű dohány nyerésére: A legkiválóbb fajták egyedtenyésztése , helyes kezelés, külföldi és magyar dohányok keresztezése, régi magyar tájfajták felelevenítése és minőségi feljavítása (fajtarekonstrukció). Juhász Árpád dohány ne me sí tői munkájának zömét ezek teszik ki. Amíg a debreceni Kísérleti Állomás élén állt, mindvégig ezek a szempontok vezették. 1925—35 közt több ezer dohányfajtát választott szét. (így sikerült a jó minőségű régi Kerti dohányt is kiválasztania Faddon.) 37. Móger J. -Szűcs K. 1966. 17.