Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Vajkai Zsófia: Régi magyar dohányfajták és termesztésük (Juhász Árpád emlékanyag a Magyar Mezőgazdasági Múzeum adattárában)

Árpád ekkor töltötte be 70. évét. 1947-ben a Dohányjövedéki Központi Igazgatóság által 7 dohánybeváltó hivatal tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak dohánytermesztési oktatására küldték ki, majd a Magyar Dohánytermelők Országos Szövetségénél az egész országot behálózóan megtartott dohánytermelési szakelőadások megszervezésére és irányítására kérték fel. Mint ilyen a szakelőadókat kiképezte és az ország fontosabb dohány termelési pontjain gyakorlati irányú előadásokat tartott. 1948-ban ő szervezte meg a felszabadulás utáni első országos dohánytermelési versenyt, kisebb szakcikkeket írt, rádióelőadásokat tartott. Hosszú élete utolsó éveit is munkában töltötte. Szaktanácsokkal szolgált a Jövedék, valamint több vidéki kísérleti gazdaság számára. 1964-ben, életének 88. évében halt meg Budapesten.

1 Publikációinak száma viszonylag kevés; a dohánybetegségekről dr. Kadocsával közösen írt könyvén kívül apróbb szakcikkek, ismeretterjesztő brosúrák jelentek meg tőle.

2 Annál jelentősebb viszont kéziratanyaga, melyben rengeteg előadás, gyakorlati útmutatás szövege található a dohánytermesztés minden részletéről. Juhász Árpád gyakorlati munkája mellett legfontosabb feladatának tartotta, hogy a dohánytermelőket tájékoztassa, tanítsa. Megoldotta a félévszázadig vajúdó kertészképzés kérdését. Az általa szervezett és a Dohányjövedék támogatásával 1930-ban indított Dohánykertészképző — 10 évfolyamán — 120 dohány kertész nyert minősítést, működik. Ezenkívül összegyűjtött minden adatot, mely a magyarországi dohánytermelésre vonatkozik. Hagyatékának átnézése során kibontakozik előttünk dohánytermelésünk múlt századvégi állapota, helyzete a két világháború közt, sőt tájékozódhatunk a felszabadulás első évtizedének változásairól is. Ha rendezzük az adott anyagot, világosan láthatjuk az akkori dohánynemesítő szakember előtt álló gondokat, a dohány minőségi javításának kérdését és a lehetséges megoldásokat. Ezek közül Juhász Árpádnak azt a gondolatát szeretnénk kiemelni, mely a régi magyar dohányfajtákról és a lehetséges fajtajavításokról szól. Ezen a téren Juhász Árpád úttörő munkát végzett. Ő volt az első dohánynemesítő szakemberünk, aki a tájkutatás fontosságát felismerte, s egész életét a régi magyar dohányok fajtarekonstrukciójának szentelte.

3 1. Juhász Árpád utolsó, a birtokunkban levő kézírásos feljegyzéseinek kelte 1956. Az ezt követő néhány évéről, s haláláról dr. Kisfaludy Mihály, volt munkatársa és utódja a Kísérleti Állomás vezetésében, szolgáltatott adatokat. Segítségét ezúton is köszönöm. 2. Fontosabb nyomtatásban megjelent munkái az alábbiak szerint csoportosíthatók: a) a Debreceni Dohány termelési Kísérleti Állomás működési köréről (évi jelentések, beszámolók) b) szakcikkek a Magyar Dohányújság, a Köztelek és vidéki lapok hasábjain a dohány okszerű termesztéséről. (Melegágy készítése, a palántanevelés főbb szabályai, a dohányültetés, kapálás, töltögetés, bugázás, kacsozás, valamint a dohánylevelek válogatásának, osztályozásának és bálázásának főbb szabályai.) c) A Dohányjövedéki Igazgatóság által a dohánytermelők részére kiadott füzetek: A dohány termesztése sorozatának három kiadása. 3. A tájtermesztés fontosságát és az abban rejlő minőségi kérdést meggyőzően bizonyítja Dr. Bariha László dolgozata „Kísérlet a magyar dohányok ökológiai viszonyok alapján való felosztására" (Tizia: Debrecen, 1937. III. k.).