Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Selmeczi Kovács Attila: Agrotechnikai változások a XIX. századi repceművelésben Magyarországon

ják". 6 9 A repcének nagyobb tömegbe rakását azonban — éppen a befülledés veszélye miatt — nagyon ritKán alkalmazták. A különböző betakarítási, szárítási technikák között a múlt század folyamán a kévébe kötözést tarthatjuk nagyobb mértékűnek. A rozsszalmából készített kötélbe bekötözött repcekévéket felállítgatva, fejükkel össze­hajtva támasztották egymásnak hosszú sorokban, vagy 7—10—16 kévéből álló cso­portokba, keresztekbe rakták össze. 70 A növénykultúra sajátosságaihoz alkalmazkodó, a munkaeljárás hatékonyságát is növelő eszközváltozásról a repce behordása is mutat példát. A learatott repcét néhány napi száradás után a szemnyerés színhelyére szállították. A repceszállítás eszközeként a gabonahordó szekér kínálkozott legegyszerűbb megoldásnak. A szekeret ponyvával terítették le, hogy az a vendégoldalakat is betakarhassa. A repcekévéket a szekérderékban megtaposták, így több fért el, amit házfedél alakban tetőztek be. 71 A gabonahordó szekér megrakása azonban a magját könnyen hullató repcénél meg­lehetősen nehézkes, az óvatosság miatt pedig lassú. A petrencébe gyűjtött termés felrakása még több veszteséggel járt, mint a kévékbe kötött. A nagy repcetermesztő uradalmak számára feltétlenül alkalmasabb szállítóeszközre volt szükség, amellyel a kötetlenül kezelt, tehát boglyákba gyűjtött repcét hosszabb távolságra is biztonságosan vihették, és gyorsabban felrakhatták. Ez az eszköz az alacsony repcevontató szekér képében jelent meg a XIX. század elején, és gyorsan elterjedt az Alföldön. BALASSA Iván szerint a vontatószekér első példányát 1829-ben a Károlyi-uradalomban (Derekegy­háza Csongrád m.) szerkesztették meg. Innen terjedt át használata a Békés megyei nagybirtokokra, 1836-ban már Szarvas határában is előfordult. 72 A század közepén Tiszaabádról (Heves m.) ismerkedhetünk meg javított változatával. 73 1857-ben ha­gyományos típusának részletes leírásával igyekeznek megkedveltetni a szamosközi (Szatmár m.) repcetermesztő gazdákkal a vontatószekeret, arra hivatkozva, hogy „az alföldön már régebb időtől elég sikerrel használják." 74 Hódmezővásárhely és Makó vidékén (Csongrád m.) bolond kocsi néven szolgált elsődlegesen repcehordásra a nagy­gazdaságokban. 75 Debrecenben és környékén a század második felében szintén használ­ták „a repczehordó alacsony, széles szekereket", amit csámesznek mondtak. 76 Ugyan­ilyen néven ismerték a század közepétől Pest megye déli területein (Abony és vidéke) a repceszállító járművet, amelynek használatát később a kisparaszti gazdaságok is át­vették. 77 A század végén egy gazdasági író véleménye szerint „ma már mindenütt használatban vannak". 78 Azonban a megállapítás csak az Alföld területére vonatkozha­69. MG 1845. 185. 70. KEBLOVSZKY A. 1853. 1486; GL 1853. 372; NAGY J. 1865. 367. 71. KORIZMICS - BENKÖ - MORÓCZ 1856. 273; NAGY J. 1865. 367. 72. BALASSA I. 1949. 287. - A Károlyi-uradalom volt ebben az időben a legnagyobb repcetermesztő allodium Magyarországon. Részletesebben 1. erre SELMECZI KOVÁCSA. 1975. c. 210. 73. PI VON KAY A. 1856. 230-1. 74. HALICZKY J. 1857. 167. 75. NEUMANN M. 1894. 257. 76. SZŰCS M. 1882. 62. 77. BALOGH S. 1973. 133. 78. MIKA O. 1891. 20.

Next

/
Thumbnails
Contents