Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
Selmeczi Kovács Attila: A repcetermesztés alakulása a XIX. században Magyarországon
A XIX. század első felében a belterjes gazdálkodásra tért nagybirtokok fekvése 43 és a német telepesek lakóhelye szabta meg a repce termesztéskörzeteinek kialakulását. Annak ellenére, hogy az ország éghajlati és talajviszonyai mindenütt lehetőséget kínáltak a repceművelésre, az a század első felében — Fényes Elek rangsorolása szerint — csak a következő megyékben volt ismeretes: Torontál, Temes, Tolna, Csongrád, Baranya, Békés, Heves (tiszai járás), Nagykun, Bács, Fejér, Csanád, Bihar. 44 Hasonlóan jelöli meg a repcetermesztés körzeteit Galgóczi Károly is, amihez szükségesnek tartotta hozzátenni, hogy: ,,de csak a nagy és középrendi birtokosok közt s ott sem általában van elterjedve. A kis birtokosok közt, annyival inkább a nép jobb módú gazdái közt gyéren lehet azt látni; az említetteken kívül más vidéken még kevésbé." 45 A gabona-monokultúrára berendezkedett, hagyományaihoz ragaszkodó magyar jobbágyság a XIX. század első felében nem ismerkedett meg e munkaigényesebb növény művelésével. 46 Amint a század közepén egyik gazdasági folyóiratunk nagyon szemléletesen érzékeltette: „A repczetermesztés 1848. előtt hazánkban mondhatni majd nem kizárólag a nagyobb uradalmakban volt honos, a dézmás jobbágy földeken akkor repczét termeszteni nem lehetett, de eszébe sem jutott volna a robotoló hazafinak ezen uri növény termesztésbe bele kötni." 47 Az 1830-as évektől a repce vetésterülete a kialakult termesztési körzetekben tovább bővült. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a gazdasági irodalom figyelme is a repcére irányult. Propagálását, jövedelmezőségének bizonyításán túl részletesebb művelési tanácsokkal kiegészített leírások egész sora vállalta magára. 48 Ekkor már a rovarkártevőkről és ellenük való védekezésről is jelentek meg írások. 49 A repceművelés eredményességét szolgáló gazdasági publikációk a korszerűbb művelést tükröző sorvetésre, gépi vetésre ösztönözték a repcetermesztő üzemeket. 50 A közölt gyakorlati eredmények is ezt a célt szolgálták. Pl. egy 1836-os adat szerint a somogyi Kéthelyen 12 hold repceföld a sorművelés eredményeként 448 pozsonyi mérő repcemagot hozott, ami jó termés esetén is az átlagosnak csaknem kétszeresét jelentette. 51 A nagybirtokok 43. Hasonlóra utal a két világháború közötti időből Gunst P. 1 970. 233. 44. Fényes E. 1836-1839. I-V. — Egy másik munka szerint a repcetermesztés szempontjából legjelentősebb megyék: Bács, Baranya, Békés, Csongrád, Heves, Temes, Tolna, Torontál és a Nagykunság. Zima J. 1844. 612. — Csanádra és Békésre l.Palugyay I. 1855. 62,199. 45. Galgóczi K. 1855. 261. 46. Az ipari és takarmánynövények művelésének a parasztság körében lévő akadályairól 1. Balogh I. 1965. 360., Mérei Gy. 1948. 157. 47. MG 1859. 26. szám 419. 48. Pl. Leibitzer J. 1835. 48-56., Balásházy J. 1838. 189., Keblovszky A. 1843., Szabó P. 1844., Zima J. 1844. 612., Virnau J. 1846., Bartók J. 1846., MG VI1/2. 1847. 150-153., Kapitány S. 1847. 7., Repcetermesztési mérlegező 1849. c. írás az egyik legjövedelmezőbb forrásnak tekintette GL III/1. 1851. 8-9. (Bár éppen 1849-ben fagyott ki szinte az egész termés. Az 50-es évek elején ez is hozzájárult a repce magas árához. Vö. MG 1859. 419.). — A hasonló munkák száma az 1850-es években tovább gyarapodott. 49. Zsarolyányi Márton F. 1837., Gerove K. 1844. 50. MG II/2. 1842. 964-967., MG V/2. 1845. 891-892., Hölczel J.\846.818., MG. VI/1. 206-207., GL V/2. 1853. 371-374. stb. 51. A sormivelés eredménye a repczénél. MGÍII/2. 1843. 1149-1150.
