Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
Gunst Péter: Kelet-Európa gazdasági-társadalmi fejlődésének néhány problémája (Különös tekintettel az agrárfejlődésre)
fennálltak. A jobbágyfelszabadítást például egészen más módon hajtották végre emitt, mint amott. S itt megállhatunk egy pillanatra, hogy áttekintsük a jobbágyfelszabadítás sajátosságait Kelet—Európában, amelyek — ha részletesebben szemügyre vesszük őket — ugyanúgy jelzik a két körzet közötti strukturális különbségeket, mint az eddig tárgyalt történeti jelenségek. Vannak persze általános jellemzők, amelyek Kelet-Európa végső egységét jelzik. Az egyik ilyen az állam igen erőteljes szerepe a jobbágyfelszabadítás végrehajtásában, ami nemcsak abban volt jelentős, hogy maga az állam hajtotta végre, s vitte keresztül a reformokat az uralkodó osztály számbeli többségének ellenállásával szemben, hanem abban is, hogy az ország, de különösen a parasztság tőkeszegénysége miatt mindenütt jelentős szerepet játszott a nemesség anyagi kárpótlásának biztosításában. A másik az, hogy a jobbágyfelszabadítás mindenütt felülről végrehajtott reformok révén, általában néhány évtizednyi idő alatt, vagyis hosszabb történeti folyamat eredményeképpen jött létre. Persze mindebben sok az eltérés az egyes országok között, de az igazi különbségek — mint látni fogjuk - másban rejlenek. A jobbágyok személyes felszabadításának kérdése volt az egyik fontos mozzanat. E tekintetben jelentős különbségek voltak a Baltikum, Lengyelország, Magyarország és Horvátország, valamint Kelet—Európa többi része között. A nyugati sávban a jobbágyok személyükben már korábban felszabadultak (az Osztrák Monarchiában pl. II. József reformjai nyomán), s szolgáltatásaik mennyiségét is szabályozta az állam. Itt tehát most (a szolgáltatások eltörlésén kívül) arról döntöttek, hogy a korábban jogilag is már szétválasztott földesúri és jobbágyi földekből (terra dominicalis-terra rusticalis) a parasztok az általuk használt terra dominicalis-ból is részesüljenek-e, vagy sem (Magyarországon erre csak bizonyos esetekben, Orosz—Lengyelországban nagyobb mértékben került sor), míg a cári birodalom belső részein (Oroszországban) és Romániában arról folyt a vita, hogy a) a még mindig rabszolgasorban volt jobbágyokat személyükben felszabadítsák-e (e körül általában kisebb volt a nézeteltérés), s b) ezek a felszabadított rabszolgák egyáltalában részesüljenek-e a földből. Kelet—Európa e körzetében ugyanis a föld korábban általában nem különült két részre, minden föld elvileg a nemesség használatában volt. Igaz, a parasztok is használták a földet, de azokat a földesúr saját tetszése szerint elvehette, kicserélhette, nagyságát csökenthette, ennek jogi (még szokásjogi) akadályai sem voltak, amiként annak sem, hogy a parasztokat személyükben adhassák-vehessék. E helyzet következtében azután mind Romániában, mind a tulajdonképpeni Oroszországban a jobbágyfelszabadítás során jelentősen csökkentették a parasztok használatában addig volt földeket. Ebben szerepe volt annak is, hogy ezek az évtizedek voltak itt a nagy gabonakonjunktúra évtizedei, a vasútépítés révén ekkor nyüt először lehetőség nagyobb mennyiségű gabona exportjára, valamint annak is, hogy a parasztoknak lehetővé tették (pénzük nem lévén) volt szolgáltatásaik értékének földdel történő megváltását. (Ebből következik, hogy véleményünk szerint elsősorban a gazdasági társadalnű fejlődés korábban megvolt különbségei okozták azt, hogy a cári birodalmon belül a baltikumi kormányzóságokban, vagy a Lengyel Királyságban másképpen hajtotta végre a jobbágyfelszabadítást a cári kormányzat, mint a
