Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Gunst Péter: Kelet-Európa gazdasági-társadalmi fejlődésének néhány problémája (Különös tekintettel az agrárfejlődésre)

Az árutermelésnek ez a — külföldi piacok céljaira történő — kiszélesedése Kelet-Európa parasztságának életében is jelentős változásokat okozott mindenütt, ahol a majorsági gazdálkodás kialakítására sor került. A földesuraknak itt érdekük volt az, hogy mind több földet vonjanak be közvetlenül a saját árutermelésükbe, s ez helyenként és időnként a parasztok földjeinek elvételéhez is vezetett. Ugyanakkor érdekük volt az is, hogy a parasztok ingyen munkaerejét biztosítsák, ami a munkajáradék fokozását eredményezte, s annak jogi szabályozását is. Egyes területeken ez a parasztság számára a korábbi helyzet rosszabbodását hozta magával, így a német kolonizáció vidékein, különösen a mai Kelet—Németország és Lengyelország területén. E folyamat Kelet—Európa túlnyomó részén lényegében egybeesett a parasztság különféle jogállapotú rétegei egységesülésével. A földesurak érdeke az volt, hogy jobbágyaikat lehetőleg a földhöz kössék, s ezzel biztosítsák munkaerejüket. A majorsági gazdálkodás kibontakozása tehát Kelet-Európában kiváltotta a jobbágyság röghözkötésének hullámát, amely a XV—XVI. sz. fordulójától a XVIII. sz. végéig tartott, mintegy jelezve azt az ütemet is, ahogyan Kelet—Európa egyes körzetei bekapcsolódtak a nyugat—európai piacokra történő gabonatermelés folyamatába. (Ugyanekkor ki kell emelni, hogy a parasztság ,,röghözkötése", szabadköltözési jogának eltörlése korántsem azonos minőségű folyamat. Egyes helyeken, pl. Kelet-Németországban, Lengyelország egyes részein, a Baltikumban vagy éppen Észak—Nyugat-Németországban, ahol a gabonakonjunktúra hatása érezhető volt, valóban a majorsági gazdálkodás kibontakozását szolgálta. (Itt jelentős területeken valóban szó lehet a jobbágyság „második kiadásáról".) Másutt azonban, ahol sok volt a még szabad, feltörésre váró földterület (Havasalföld, Moldva), vagy ahol valamüyen okból fellazultak a birtokviszonyok, csupán az volt a célja, hogy megszüárdítsa a jobbágyviszonyokat, azaz hogy a nemesség egyes rétegei közötti érdekkülönbségeket kiegyenlítse. Szerepet játszott benne Oroszországban pl. az is, hogy itt a IV. Iván alatt" történt birtokátszervezések eredményeképpen rendkívüli mértékben elszaporodott a parasztok szökése, s ennek megfékezése a nemesség egyes rétegeinek elemi érdeke volt. S persze itt is számolni kell az egyes országok törvényei egymásra hatásával, egyes megfogalmazások mechanikus átvételével. A való élet azonban más-más módon érvényesült a törvények mögött). Nyugat—Európa gazdasági hatásának harmadik szakasza jellegében azonos az előzővel. Hatását tekintve azonban önálló mérlegelést érdemel. Ez a szakasz tulajdonképpen a XVIII. sz. második felétől kezdődik, amikor a nyugat—európai textilipar mind nagyobb arányokban igényelte a gyapjút Kelet—Európából is. A gyapjukonjunktúra nem csupán a juhtenyésztés fellendülését, kiszélesedését okozta — ugyancsak elsősorban a földesúri üzemekben —, hanem távolabbi hatásai révén jelentősen hozzájárult a mezőgazdasági termelés modernizálásához is, különösen Kelet-Európa kontinentális részén. A földesúri üzemek meghonosították a nyugati fajtájú, finomabb gyapjúval rendelkező juhokat (merinók), s hozzájárultak a gazdasági kapcsolatok újabb pillérének kiépüléséhez. A gyapjú könnyebben volt szállítható, mint a gabona, s így a gyapjúkonjunktúra olyan területeken is éreztette hatását, — s ebben van korszakos jelentősége —, ahová a gabonakonjunktúra hatása addig még nem juthatott el. Ez volt a vasút megjelenése előtt Nyugat-Európa fejlődésének utolsó hatékony gazdasági ráhatása Kelet—Európára.