Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
Csöppüs István: A szarvasmarhaállomány alakulása Magyarországon a második világháború időszakában 1938—1944
b) A szarvasmarhaállomány fajta szerinti összetételének alakulása. A szarvasmarhaállomány minőségi fejlődését a fajta szerinti összetétel változásán keresztül mérhetjük le. E folyamatot mutatják a 2. számú táblázat adatai. 7 Általánosságban megállapítható, hogy az 1942. évi országterületen, az 1938. évi trianoni Magyarországhoz viszonyítva, a többszöri területmódosulás hatására számottevő mértékben csökkent a magyar-szürke fajta tartásának jelentősége, de valamelyes süllyedést jelzett a nyugati pirostarkafélék hányada is. Viszont erőteljes ütemben emelkedett a borzderes, az egyéb fajták alá soroltak és a bivaly aránya. A fajtajelleg nélküli állomány részesedésének emelkedését határozottan kedvezőtlen jelenségként kell értékelnünk. 8 Amennyiben közelebbről, az egyes szarvasmarhafajták évenkénti arány alakulását vesszük szemügyre, megállapítható, hogy a magyar-szürke marha összállományon belüli arányának csökkenése, amely már a múlt század vége óta tartó folyamat volt, tovább tartott. E tendenciát csak gyorsította az erdélyi részek és a délvidéki területek szarvasmarhaállományából e fajta alacsony részesedési hányada. Hiszen aránya 1938-ban, sőt 1939-ben a Felvidéki-sávval megnagyobbodott országterületen még 11% körüli értéket jelzett, 1941-ben — Erdély egy részének átkerülése után már 9,1%, 1942-ben — a délvidéki területek megszállását követően pedig - 7,4% és 1944-ben csak 5,7%. Ne gondoljuk azonban, hogy a magyar-szürke visszaesését a nyugati pirostarka fajtacsoport előretörése követte. Ezek aránya a korszak egészét tekintve nem haladta meg a trianoni területre jellemző 1938. évi 78,5%-ot, sőt 1941-ben és 1943-ban csupán 63,2%-os és 65,9%-os arányértéket mutatott. E téren változás csak 1944 tavaszán figyelhető meg, akkor a fajta részesedése 74,5%-ra növekedett. Emelkedett viszont a borzderes aránya. A trianoni területen, sőt a Felvidéki-sávval megnagyobbodott országban hányada 1% körül mozgott, 1940-től — s ez elsősorban Kárpátalja hatása - részesedése 7% körül ingadozott. 7. Az előbbi források adatai alapján. A szarvasmarhaállomány fajtamegoszlásáról közölt számadatokat bizonyos fenntartással kell fogadnunk. A felvételeket végző személyek ugyanis egyik évről a másikra változtak, így előfordult, hogy egy-egy községben az állatok fajta jellegét másként bírálták el. Két tényezőre kell még a figyelmet ráirányítanom. Az egyik, hogy 1942-ben a MGI. fajta megoszlás alapján közölt szarvasmarha összlétszám 12 000 db-bal tér el a KSH adatától. A másik, hogy a MGI. 1943. évre nem közölt fajta szerinti megoszlás alakulást. Ezért az állományt a tavaszi haszonállat összeírás aránya alapján bontottam szét. Ez magyarázhatja, hogy az egyéb, fajtajelleg nélküüek csoportjába sorolt szarvasmarhák hányada 1942-43 között 11,8%-ról, 17,3%-ra emelkedett, ugyanakkor a nyugati pirostarkafélék aránya 72,7%-ról, 65,9%-ra esett vissza, majd ismét 75% körüli a részesedésük. 8. Röviden szólnunk kell az egyes országrészek szarvasmarhaállományának fajtaösszetételéről. A Felvidéki-sáv szarvasmarhaanyagát tekintve, ezen országrész nyugati és északi vidékein a jó tejelő szimentáli és más nyugati pirostarka marhaféléket tartották. Az északkeleti részeken pedig inkább az igénytelenebb, de kiváló munkabírású szürke-magyar marhát tenyésztették. E körzet megyéiben a magyar fajta aránya kb 1/5 és 3/4 rész között volt. A keleti vidéken, de különösen Kárpátalján, elsősorban a borzderes tartása dominált. Az utóbbi országrészen egyébként igen magas volt a fajtajelleg nélküü marhák hányada. Erdély területén a szarvasmarhaállomány igen vegyes képet mutatott. Itt is háttérbe szorult a magyar-szürke fajta tartása s előtérbe lépett a nyugati pirostarkafélék tenyésztése, de ugyanakkor jelentős a fajtajelleg nélküliek aránya is. A délvidéki területrészeken elsősorban a pirostarkafélék tenyésztését űzték.
