Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

N. Kiss István: A bécsi udvar borvásárlásai Magyarországon (XVI—XVII. század)

A Sopronból, illetve Szentgyörgyből Bécsbe történő borszállítás problémakörét még azzal a megjegyzéssel szeretnénk kiegészíteni, hogy a szállítást intéző pozsonyi kamara, jóllehet számos uradalom földesura, nem tudja robotban megoldani a borfuvarozást, készpénzben kell érte fizetnie. Már utaltunk rá, hogy a királyi bor beszerzésével nem általában a bécsi udvartartás, hanem az udvar vezető köreinek fogyasztását elégítették ki, azaz a Sopronban és Szentgyörgyött vásárolt bor mindig a helyileg legkiemelkedőbb minőséget jelentette. Jól példázza ezt Sopron város tanácsának a kamarához intézett levele (1655), melyben az ellen tiltakozik, hogy az udvar számára lekötött bor árából utólag engedményt adjon. A kamarai tanácsosok ugyanis arra hivatkoznak, hogy egyes soproni szőlősgazdák olcsóbb áron is adnak el bort. Válaszában a városi tanács leszögezi, hogy szőlőhegyükön mindig minőségi szintű művelést és szüretet tűrtek csak meg, melynél csupán a minőséget, nem pedig a mennyiséget vették figyelembe („ad quantitatem nullám habendo respectum"!) Árengedményre, ilyen minőségű bor esetében csaknyílvánvaló károsodásuk mellett lennének kényszeríthetők.

20 A soproniak, amikor mégis árengedményre kényszerülnek, joggal és nyomatékosan hangsúlyozzák a császári udvarnak eladott boraik kiváló minőségét. Felvetődik ezzel kapcsolatban a kérdés, végül is milyen áron vásároltak bort a bécsi udvar számára Sopronban és Szentgyörgyött? Az egyes üzletkötéseknél szereplő borárak középarányosa a két városban így alakult:

21 Sopron soproni akó Szentgyörgy pozsonyi akó XVI. század 3,0-5,5 ft 2,4 ft (1560-1600) (3,9 ft) XVII. század 4,5-5,0 ft 3,0 ft (4,7 ft) Tekintve, hogy a soproni akó a pozsonyinál kb egyharmadával nagyobb, a borárak egybevetése csak akkor reális, ha mindkét városban az egy hl-re eső árat hasonlítjuk össze. Sopronban a XVI. században átlagosan 5,3 forintért, a XVII. században 6,4 forintért adtak el egy hl bort a császári udvarnak, Szentgyörgy városában az azonos időpontú árak: 4,4 illetve 5,5 forint. A soproni bor eszerint kb egyötödével — egyhatodával drágább, mint a pozsonyi szőlővidék elismerten legjobb bora, s ez az adat újabb bizonyíték arra, hogy Sopron és vidéke nemcsak a pozsonyi, hanem a többi nyugat-magyarországi szőlővidékhez képest is vezető helyet töltött be. Miként kell értékelnünk azonban a fenti árakat? Magas vagy mérsékelt áron vásárolt-e végül is bort az udvar Sopronban és Szentgyörgyött? A pozsonyi szőlővidék története, különösen piaci és ártörténete nincs úgy feltárva, mint a sopronié, s így nehéz mihez hasonlítani a már említett, akónként 2,4 forintos szentgyörgyi árat. Ismerjük ugyan az esztergomi érsek pozsonyi uradalmának bor eladását (egyetlen évben — 1583 — 1100 akó bor), melynél akónként 1,0 - 1,75 forintos árat értek el,

22 de ezt nem vethetjük össze a szentgyörgyi borokéval, melyeknek minősége a pozsonyi szőlővidéken a legjobb. 20. VKI/II. 19. 21. Lásd: Függelék III. tábla. 22. VKI/III.