Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Lippóczy Norbert: I. Tokaj-Hegyaljáról Lengyelországban 1726-ban. II. A tokaji bor viszontagságos útja Lengyelországban a XVIII. században

A Konopka által Kéler számára kiadott menlevél ügyét Toruny városa megmozgatta a királyi törvényszéken Varsóban is. A torunyi városi tanács egyik főhivatalnoka, Sontag, így ír városa megbízottjához, Gillerhez Varsóba: „wegen des Kehlerischen Handels zu erinnern, damit die Impetition des Herrn Konopka abgewandt werden möchte."

6 A királyi törvényszék Varsóban 1744. június 27-én hirdette ki elmarasztaló ítéletét Konopka Lukáccsal szemben, melyben megfenyegeti az eljövendő időkre számkivetéssel és örök időre becsületétől való megfosztással, egyebek között a támadásokért és áruk kisanyargatásáért, amelyeket elkövetett a torunyi kereskedők ellen, lábbal tiporván a királyi „salvus conductust", mely a torunyi polgárok javai, áruik védelmére kiadatott. Kéler mindezek után is panaszt emelt 1744. október 21-i, a torunyi városi tanácshoz intézett beadványában a városi pénzügyi hivatal ellen, ez utóbbinak folytonos zaklatása, akadékoskodása miatt.

7 íme, egy újabb adalék a tokaji bor XVIII. századbeli, néha nagyon is viszontagságos útjáról Lengyelországban. Ez az út szekéren leggyakrabban a Poprádig vagy a Dunajecig vezetett, majd tutajokon tovább a Visztuláig, ahol bárkára (szkuta) átrakva, jutottak el a gönci hordók és ántalagok Varsóig, Torunyig, sőt fel egészen a Balti tengerig, Danckába is. Kéler és a többi torunyi kereskedő s nem kevésbé a gazdag és befolyásos Toruny város keserves megpróbáltatásai jellegzetes képet festenek a XVIII. századbeli lengyelországi zavaros politikai és bizonytalan társadalmi állapotokról. III. Szász Ágost uralkodása alatt (1733—63), akit Ausztria és Oroszország támogatásával, Leszczynski Stanislaw ellenében választott meg a nemesség többsége és nyilvánított a prímás Lengyelország királyává, a lengyel szejm egyetlen összehívása-ülése sem valósult meg, kivéve a pacifikációs szejmet, 1736-ban. A még néhány évtizeddel előbb nagy lendületű borkereskedelem Magyarországgal, mindenekelőtt Tokajhegy alj ával ilyen körülmények között mindinkább hanyatlásra volt ítélve. A XVIII. század második felétől Toruny városa és vele együtt az egész ország a fejetlenség és pusztulás korát éli át. Az átvonuló különböző nemzetiségű katonaság utáu mind gyakrabban felütötte fejét az éhség és járványos betegség. Elnéptelenedtek a házak és utcák, sőt egész városrészek Torunyban. A város, amely fejlődésének virágában (XVII. század) 36 000 lakossal büszkélkedhetett, a XVIII. század végén alig 5 500 lelket számlált. „Hajlott fára a kecske is felmászik". E tősgyökeres lengyel közmondásnak lehet találó illusztrációja Toruny város sok éves viszálya az önkényeskedő, izgága Konopka Lukáccsal. Toruny város és Konopka pereskedéséről eddig két munka jelent meg lengyel nyelven, de egyikük sem foglalkozik Kéler ügyével. Kélernek még csak a neve sincsen megemlítve e munkákban, hiszen a torunyi kereskedőknek számos hasonló menlevél ügye is nevük nélkül szerepel Kraushaar munkájában.

8 A fegyveres csetepaték és főleg a 6. „Beylagen zu den Rathprotokollen". Archívum Torunskie, II. 44. 7. Ugyanott, mint 6. alatt. 8 Kraushaar, A. 1892. 80.