Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Lippóczy Norbert: I. Tokaj-Hegyaljáról Lengyelországban 1726-ban. II. A tokaji bor viszontagságos útja Lengyelországban a XVIII. században

TOKAJ-HEGYALJÁRÓL LENGYELORSZÁGBAN 1726-BAN (A TOKAJI BOR HIRE LENGYELORSZÁGBAN A XVIII. SZ. ELSŐ FELEBEN.) LIPPÓCZY NORBERT Lengyel barátaink hagyományosan nem vetik meg a jó bort. E meg nem vetett jó borok között majdnem mindig az első helyet foglalta el a tokajhegyaljai. Megnyilvánult ez a borunkhoz nem titkolt szimpátia egy kiadványban is a XVIII. század elején, akkor, amikor hegyaljaink Lengyelországban talán a legnagyobb közkedveltségnek örvendtek. E régen óhajtott öreg könyvhöz a közelmúltban juttatta e sorok íróját a mindig keresgélő-kutató bibliofilek jó szerencséje. Egy krakkói antikváriumban bukkantam reá Petrus Jaenichius Torunyban 1726-ban kiadott, „Meletemata Thorunensia..." című munkájára, melynek harmadik kötetében (1731) találjuk Jaenichius (a torunyi gimnázium rektora) latin nyelvű dolgozatát „Dissertatio de vineis Ungariae" címen. Bennünket ezúttal inkább e kiadvány másik, német nyelvű, terjedelemben csak valamivel rövidebb cikke érdekel, melyet a mű 256—278. oldalain, „Beschreibung der vornehmsten Weingebürge in Ungarn" című fejezetben olvashatunk. Ez írás szerzője magyar, a bártfai származású Kéler Pál volt, aki a könyv kiadása idején már mint torunyi polgár szerepelt. Mindenekelőtt a tokajhegyaljai szőlőművelésünkkel kapcsolatos, Kéler által magyarul is az olvasó elé tárt műszavak, szőlőfajta nevek késztetnek e mű közelebbi ismertetésére. Annál is inkább indokoltnak látszik ez, mivel