Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
Barbarits Lajos: A gazdaságosság számítása a gépi aratás fejlődéstörténetében
Minthogy az uradalomban használt aratógépek összes vételára szállítással együtt 8295 ft 73 kr volt, egy gép átlagos beszerzési ára 460 ft 87 kr, vagyis a magyaróvári uradalom, nagyüzemi körülmények között, egy aratáson megtakarította 18 egységből álló aratógépparkjának majdnem teljes vételárát. Végülis az aratógéppel végzett munka 1870-ben a kézi aratáshoz képest gabonaaratásnál 42.3 százalékkal, takarmánykaszálásnál 50 százalékkal volt olcsóbb: egy k. hold aratása géppel kézzel gabona 5 ft 50 kr 9 ft 53 kr takarmány - 75 kr 1 ft 50 kr Kisüzemi viszonyok között, amikor a gépkihasználás foka alacsonyabb, mint a nagybirtokon, a megtakarítás mértéke is csökken. A simándi (Simandul, Arad m.) Schröder-gazdaságban több éven át egy aratógép dolgozott, váltott négyökrös vontatással. 17 Amíg kézzel végezték, 8 pár munkás 1560 (18 kévés) keresztet aratott le 1/13 részért, a rész 120 kereszt volt. Az aratás így 16 napig tartott. A gép egy héttel megrövidítette az aratás idejét, egy héttel rövidebb ideig kellett a munkásokat élelmezni, s ez maga 60 ft körüli termék-érték megtakarítását tette lehetővé. Az aratógépnél dolgozó munkások 1875-ben búzából 1/18 részt kaptak: 86 12/18 keresztet. A megtakarított 33 6/18 kereszt (50 itcés átlag szemtermés alapul vételével) 20 61/80 mérő búzát, 4 ft 50 kr egységáron 92 ft 48 kr pénzértéket jelentett, vagyis az aratógép javára összesen 152 ft 48 kr mutatkozott. Terhelte az aratógép elszámolását az aratás 8 napján 2 négyökrös fogat és 2 ember napi, együttesen 4 ft költsége, 8 egyforintos gyalognapszám az állatokhoz és 3 ft 48 kr ára olaj a gép kenéséhez, összesen 75 ft 48 kr. Tiszta megtakarítás az aratógéppel 77 ft, vagyis az aratógép 450 ft vételárának 17 százaléka. Az egygépes kisüzemben 5—6 évbe telt, míg az aratási költségek megtakarítása kiegyenlítette az aratógépbe fektetett tőkét. Az aratógép gazdaságos voltának meghatározó tényezője a valóságos gép-munkanapok száma is. Ez a tényező a mezőgazdasági gépek közül az aratógépnél egészen szűk határok között érvényesült, mert az aratásnak mindig rövid idő alatt kellett megtörténnie, utána az aratógép (a kombinált arató-fűkaszáló gép kivételével) a színben pihent a következő aratásig. A hetvenes évek átlag aratógépe, megfelelő üzemelési körülmények között, 8—10 óra alatt jól letakarított 6—8 k. holdat, de gazdaságosnak csak akkor volt mondható, ha évente legalább 100—140 holdat arathattak vele. A magyaróvári főhercegi uradalomban 1870-ben dolgozott egy Samuelson-féle marokrakó, amely — Blaskovics inspektor feljegyzései szerint — 15.31 óra napi munkaidővel napi 14.4 k. holdat, óránként tehát átlag 0.94 holdat aratott le, amikor az ugyanottani gépkísérleti állomás egy másik angol és egy amerikai marokrakóval 12 k. hold napi, illetve 0.83 k. hold óra-átlagokat ért el, az amerikai Marsh-gyár marokrakóinak 12 órás munkanaponként 6 hold teljesítményével szemben. 1 8 A gépmunka intenzívebb kihasználása a gép anyagának, szerkezetének fokozott igénybevételével járt. Olcsó aratógépek azonban nem bírták huzamosabban a nagyobb 17. Schroder I. 1875. aug. 30. sz. 310. 18. Fuchs, J.M. 1871. 24.
