Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Balassa Iván: A magyar ekés földművelés kezdetei
használatára már nagyon korai régészeti adataink 111 vannak, ezért feltételezhetjük, hogy e szóval már a honfoglalás előtt megismerkedhettünk. A fenti terminusokat még néhány kétségtelenül szláv eredetű, de a keleti szláv nyelvekhez csak nehezebben köthető szakkifejezéssel lehet kiegészíteni (pl. tézsla, kakát, gúzs stb.). Mindebből szinte magától adódnak bizonyos következtetések. A gerendely szót elsősorban a talyigás ekénél használták a különböző szláv nyelvekben. Maga a talyiga szó is keleti szláv eredetű. Az ágyekéhez már kormány kellett, mely a felhasított földet fordította. Nagyon érdekes, hogy a talyiga és a gerendely összekapcsolásának viszonylag kis részletei is szláv nevet viselnek (pating, kukat). Az ilyen fejlett kormánnyal ellátott ekékhez már ösztökéve is szükség volt. Mindezek alapján a terminológiából éigy látom, hogy a magyarság a talyigás ekével, a pluggsl vagyis az ágyekével már közvetlenül a honfoglalás előtt a keleti szlávok szomszédságában megismerkedhetett. A korábban használt eke-szakkifejezések mellett csak ott vettünk át újakat, ahol arra az eszköz fejlődése következtében feltétlenül szükség volt. b) A régészet tanúséiga. Azt kell először is megvizsgálnunk, hogy egyrészt a keleti szlávoknak a IX. században volt-e olyan fejlett földművelésük, melyben talyigás ekét, esetleg ágyekét használhattak? Másrészt kerültek-e elő erre utaló régészeti leletek a szláv nyelvhatártól délre eső területeken, feltehetően olyan vidékeken, ahol akkor a magyarság élt? Az utóbbi évtizedekben a szovjet régészek nemcsak hatalmas feltáró munkát végeztek, hanem rendkívül mélyrehatóan foglalkoztak az oroszországi földmüvelés kialakulásával és fejlődésével. A nagyszámú részletmunkán kívül gyűjteményes kötetek és összefoglalások is napvilágot láttak. 112 Ezek segítségével ma már sokkal tisztábban látjuk a kérdéseket, mint akárcsak egy évtizeddel ezelőtt is. Az orosz földművelés egy jelentős északi központja nagyon korán kialakult, ennek emlékei többek között Novgorodban és Sztara Ladogában kerültek elő. Ezek azt bizonyítják, hogy itt már a VII. században termeltek árpát, kölest, kendert, lent sőt a következő évszázadokban már búzát is találtak. Az e korból feltárt ekevasak nagyon hasonlítanak a legutóbbi évszázadok bjelorusz ráloinak vasához. Kerültek elő aszimmetrikus ekevasak is, melyek szoha-szerű szántóeszköz alkatrészei lehettek. 113 Mindezeket csak azért említem meg, mert ha északon ilyen korán és ilyen magas fokú földművelés volt, akkor a jobb talaj és klimatikus viszonyokkal rendelkező déli területeken még inkább az lehetett. A zsitomiri, kurszki területen már i. sz. V. évszázad körül találtak ekevasakat, sőt egy-egy lelet arra utal, hogy ebben az időben már helyenként csoroszlyát is alkalmaztak az ekén. 114 Bennünket azonban jelen esetben a VIII-X. sz. érdekel közelebbről. Valóban az ekével kapcsolatos leletek száma e korszakban ugrásszerűen megnövekedett, ami kétségtelen jele az ekés földművelés egyre nagyobb térhódításának. Lényegében már a Dnyeper-völgyéhez tartozik Hotomel (David Gorodok kerület, Breszti terület. BZSSZK) falu, ahol a VIII—IX. századból két ekevasat és egy 111. Imola, G-ömör m. XI —XII. század. Központi Kohászati Múzeum. Miskolc-Lillafüred. 112. MaTepuaJiw no HcropHH 3eMJiep,eJiHH CCCP. MocKBa, 1952. 56. I—II. —JIoeMcenon: i. m. — Smith, U.E.F.: i. m. 113. Op.toe, C. H.: K Bonpocy o ApeBHeM nauieimoM 3eMJieneJiHH C/rapoíí Jlaflorn. KCIIHMK. 65. MocKBa, 1956.142—144. p. —Paedonunac, B. II.: Grapan JIaflora. CA. XIIÍ1950). 39. és kk. 114. JIoeMcenoK: i. m. 30 kk., itt a teljes irodalmat megtalálja az olvasó.
