Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Balassa Iván: A magyar ekés földművelés kezdetei

Eke, aratrum, Pflug' 1358: Kyse&emezeu; 1395 k. : „aratrum: ekew"; 1467: Ekee;

30 1490: e&ezarw.

31 Az egész magyar nyelvterületen ugyanebben a hangalakban (egy kivételtől eltekintve: eki) ismeretes és kizárólagos. Nyelvünk ezt használja a túró- és ágyekékre egyaránt. Ezzel szemben az indoeurópai nyelvek többsége a kétféle szerszámot külön elnevezéssel illeti (pl. német: Arl-Pflug, angol: ard-plough, orosz: pajio-njiyr). A szó ótörök eredetű, de ugyanezzel a jelentéssel csak az ócsuvasból: äkäy és csuvasból: aGa mutatható ki, innen vette át a cseremisz nyelv is: aya. Más török nyelvekben csak igei változata ismeretes: „ackern, beackern, pflügen, säen" jelentéssel.

32 A megfelelés kétségtelen. Feltűnő azonban, hogy az eke szóból képzett „szánt" jelentésű igét nem vettük át, pedig az a különböző török nyelvekben széltére el volt és el van terjedve. Ez csak azzal magyarázható, hogy a magyar nyelvnek az átvétel időpontjában már volt a művelet megjelölésére szolgáló szava. A szánt igénk mindenképpen honfoglalás előtti származású, érdemes tehát egy kicsit közelebbről megvizsgálni. Szánt, arare, pflügen' Helynévi előfordulása 1001 /1109-től;

33 1158 k.: Zamto;

M 1219: Vnuca de v. Zamtou;

35 XV. sz. első fele: Ianus newew parazt, ky zant uala. . .

36

. Az n-es alakok a helynevekben a XIV. századtól váltak általánosabbá. Az m-es formák a nyelvjárásokban most is elég gyakoriak. Pl. Most nagyon jól számlik a föld.

37 Kétségtelen, hogy az m-es alakok a régebbiek, ennek megfelelően a szó töve szám+t. Hasonló képzésű igéket m>n változással többet is találunk a magyar nyelvben: hánthám + lik, ront~rom+lik. Finnugor vagy ugor egyeztetése nem fogadható el. Újra felhívom azonban a figyelmet arra, hogy az eke szóval nem vettük át annak „pflügen" jelentésű igei változatát. Ennek csak az lehet a magyarázata, hogy ebben a korban erre már volt megfelelő szavunk. Az indoeurópai nyelvekben az eke—szánt szópárok áttekintése során többnyire azt tapasztaltam, ha megismerik az ágyekét, akkor megváltozik a régi név, de a művelet neve tovább őrzi a régebbi eszközök megjelölését. Mivel a szánt igét semmiképpen sem lehet megmagyarázni a szláv nyelvből, finnugor származtatása nem fogadható el, így csak valamilyen török nyelvjárásból eredeztethető. Ilyen szempontból érdemes lenne megvizsgálni a szoha és a szaban ekeneveket. Tudom, hogy ezeknek a magyar szám tővel való összevetése komoly hangtani nehézségekbe ütközik és nem valószínű, de a török nyelvjárásokból, az azokkal 30. A magvar nyelv történeti-etimológiai szótára (továbbiakban: MNyTESz). Budapest 1967. 733 p. 31. Nyelvtudományi Közlemények (továbbiakban: NyK) 25:454. 32. L. részletesebben Gombocz Z.: i. m. 70. p.; Gombocz — Melick: Magyar Etymológiai szótár (továbbiakban: EtSz) — AuunapuH, H. II.: Thesaurus linguae Tschuvasorum. Kazány —Cse-, bokszari. 1928-1950; MNyTESz. 33. Bárczi Géza: Magyar szófejtö szótár (továbbiakban: SzSz); Budapest, 1941. 34. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1963. 474. p. Bars m. 35. TJo. 665. Bihar m. 36. Szarvas —Simonyi: Magyar Nyelvtörténeti Szótár (továbbiakban: NvSz); Budapest, 1890 — 1893. 3:77. 37. Tornaalja, Gömör m. Nyr 3:273; lásd még Székelyföld, Háromszék m., Udvarhely m., Szatmár m., Göcsej, Tájszótár (továbbiakban: Tsz); Budán 1838 — Gzuczor— Fogarasi: A magyar nyelv szótára (továbbiakban: CzF); 1—6. Pest 1862 — 74. — Szinnyei: Magyar Tájszótár (továbbiakban: MTsz); Budapest, 1893-1901. 4 Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 49