Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában
nak nagy szerepe volt a napraforgó és sok más újonnan európai földre került növény nyugat-európai meghonosításában és terjesztésében. Bauhin a XVI. sz. herbáriumaiban feltüntetett növények katalógusát saját megfigyeléseivel és tapasztalataival kiegészítve jelentette meg a század végén. 09 Ezt később kibővítve mintegy 6 ezer növény rendszerezését, köztük a napraforgóét, végezte el. 70 Közvetítése elsősorban Németország felé irányult. 71 A napraforgó első németországi említése 158b-ból származik. Matthiolus botanikai művét először latin nyelven jelentette meg Frankfurtban Camerarius nürnbergi orvos. 72 Két évvel később ő maga is nürnbergi orvosbotanikai privát kertjéből 1106 növényt sorolt fel, a napraforgóról is kimerítően megemlékezett. Egyúttal megállapította, hogy ez ,,a mi kertjeinkben már familiáris növény". 73 Camerarius utal arra, hogy kapcsolatban állt Nicolaus Raf/ius francia királyi orvossal, aki több ízben küldött számára napraforgómagot is. 74 Ilyen módon nemcsak svájci, hanem francia közvetítéssel is került napraforgó Németországba, amelynek századvégi elterjedtségét Matthiolus német nyelvű kertészkönyve is megerősíti. 75 Egy másik botanikai munkában azt olvashatjuk, hogy Frankfurtban a gyógyszerészek termesztik sikerrel. Azonban ritkán hoz magot e növény. 76 A XVI. sz. végén egész Németországban való elterjedésére utal egy sziléziai növénykatalógus, amely a növénynek több német nevét is felsorolta. 77 A XVI. sz. végén már Angliából adnak hírt a napraforgó termesztésével kapcsolatos első kísérletekről. 1597-ben Gerard, John botanikus saját kerjében elültetett növényt mutat be The greather snn-floure néven. 78 1613-ban Tabernaemontanus, J. Th. közölte a napraforgó angliai nevét sunne flouuer formában, és utal ottani ismeretére. 79 Miután a napraforgó mint dísz- és kerti növény egy csapásra meghódította Nyugat- és Észak-Európa nagy részét, a XVII. században kelet felé terjedt. Az agrárirodalom a napraforgó nyugat—keleti irányú vándorlását tartja a legjelentősebbnek. 80 Azonban ennek az útvonalnak közelebbi ismeretét homály fedi. Amíg a nyugat-európai növénykatalógusok útjelzői a napraforgó terjedésének, a háborúktól feldúlt Közép- és Kelet-Európában nem jelentek meg hasonló botanikai munkák. Valószínűnek látszik, hogy Közép- és Kelet-Európában a nyugati példától eltérően, sokkal szórványosabban terjedt a napraforgó, elsősorban egyes főúri udvarokban. A növény keleti irányú terjedése elsősorban Németország felől indult meg. 01 A XVII. sz. közepén egy növénykatalógus a königsbergi választófejedelmi bota69. Bauhin, Kaspar: i. m. (1596.) 540 — 542. p. 70. Bauhin, Kaspar: i. m. (1623.) 276 — 277. p. 71. Borbás Vince: i. m. 454. p. 72. Camerarius, Achimus: i. m. 503 — 504. p. 73. Camerarius, Joachim: i. m. 60 — 61. p. — A növény leírását ugyanakkor már német nyelven adta: Tabernaemontanus, J. Th.: i. m. (1588) 439. p. 74. Camerarius, Joachim: i. m. (1588) 60. p. 75. Matthioli, Petrus Andreas: Kreutterbuch • . • Francofurti ad Moenium, 1590. 261. p. 76. Lonicer, Adam: i. m. 307. p. 77. Schwenckfeld, C: Catalogus Silesiae. Leipzig, 1600. 263-264. p. 78. Gerard, John: The Herball. London. 1597. 752. p. 79. Tabernaemonianus, J. Th.: New vollkomentlich Kreuterbuch. Francofurti am Mayn, 1613. 467. p. 80. Zimmermann, H. —G.: i. m. 16. p. — Hackbarth, J.: i. m. 126 — 127. p. 81. Erre utal a korai közlésekben a napraforgó Corona Solis Tabernaemontani megjelölés is. Csapó József: Új füves és virágos magyar kert. Pozsonyban, 1775. 197. p. — Veszelszki Antal: A növény Plánták országából való erdei, és mezei gyűjtemény. Pesthen, 1798. 222. p.
