Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Méri István: Árpád-kori falusi gabonaőrlő és kenyérsütő berendezések
csupán a csatolt vázlatokat tekinteni. A lehetőségeket és megoldások változatainak egyik-másikát az egyes építmények, ill. szerkezetek leírásakor említeni fogom. Itt csupán a következőket jegyzem meg: A vázlatokon a szerkezeti részek világos bemutatására törekedtem, ezért sima felületű ágasfákat, póznákat, karókat stb. ábrázoltam. A fák, gallyak vastagodását vékonyodását, görbületeit, a levágott ágak helyét stb. tehát nem érzékeltettem. Az összekötözéseknél csaknem mindenütt egyfajta jelzést használtam. A közismert változatokat azért nem alkalmaztam, nehogy a más-más összeerősítések egyes építmények sajátosságainak tűnjenek. Ez a jelzés tehát csupán az összeerősítés, gúzsolás, összekötözés stb. szükségességére és nem módjára utal. A most említett okok miatt a kunyhónál és a háztetőnél a vízszintes lécezetet jelző vékony gallyakat is összefüggően ábrázoltam, holott ezek a valóságban darabokból készültek stb., stb. 3. Az építmények és eszközök részletezése. a) Kerek n á d k u n y h ó gabonatároló veremmel és kézim a 1 o m mal. A középkori ábrázolások általában asztalszerű építményre helyezett őrlőköveket mutatnak, rövidebb-hosszabb hajtókarral, amely rendszerint a felső kőbe mélyedő lyukba illeszkedik. 6 X—XIII. századi külföldi ásatások megfigyelései alapján a régészeket is — az ábrázolások mellett a néprajzi párhuzamokat is felhasználva — a földházak belsejében ilyen asztal- vagy padfélére helyezik a malomköveket. 7 Magyarázatra szorul tehát, hogy miért oldottam meg másként az épületet és a szerkezet néhány részletét. Alföldi Árpád-kori falvainkban malomkövek, főként malomkőpárok — szemben számos hasonló korú külföldi példával 8 — eddig nem a földházak belsejéből, hanem a föld felszíne közeléből kerültek elő. 9 Az őrlés tehát mostani ismereteink szerint — amelyet a további ásatások módosíthatnak — e korú alföldi falvainkban feltehetőleg a föld felszínén folyt. 10 Az egész éven át tartó őrlés munkájához zárt, 6. Maurizio, A.: Die Geschichte unserer Pflanzennahrung von den Urzeiten bis zur Gegenwart. Berlin. 1927. Verlagsbuchhandlung Paul Parey. Abb. 57. — Hartley, Dorothy— M. Elliot, Margaret: Life and work of the people of England. The fourteenth century. London, é. n. B. T. Batsford, Ltd. Plate 7(a). — Niederle, Lubor: Rukovët slovanskych starozitnosti. Praha. 1953. Nakladatelstvi Ceskoslovenské Akademie Vëd. Obr. c. 73. 7. Egyszerűnek és ésszerűnek tűnt volna, ha az őrlőszerkezetet az említettekhez hasonlóan, földházban, a leírt módon helyeztem volna el. 8. A házak belsejében talált malomkövekre lásd Méri István: Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. Régészeti Füzetek. Ser. II. 12. Bp. 1964. Magyar Nemzeti Múzeum. 126. jegyzetet. 9. Olasz Ernő: Árpád-kori malomkövek Kardoskúton. Szántó Kovács János Múzeum Evkönyve. Szerk. Nagy Gyula. Orosháza. 1961 — 62. 1 — 5. p. — Méri István: 8. jegyzetben i. m. 41. p., VI. tábla 1 — 1 /a, — Ásatásainkon a földházak gödreinek betöltésében — tehát a szemétrétegben — vagy esetleg a kemencék fenekének tapasztásában stb. bukkantunk általában kisebb-nagyobb malomkődarabokra. Itt természetesen nem vesszük figyelembe a helyenként pl. vermekbe — feltehetőleg elrejtett — malomköveket. 10. Örvény szavunkat a nyelvész kézimalomnak határozta meg. — Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza, Bp. 1963. Gondolat. 114. p. — A nagyobb Gellért legenda őrlőasszonyáról szóló szöveg elemzése alapján a malmot a történész hosszú karral hajtott kézimalommal azonosította. — Váczy Péter: A korai magyar történet néhány kérdéséről. Századok. Bp. 1958. 92. évf. 278 — 280. p. — Gyakorlati okokból a régész is ugyanerre az eredményre jutott. — Méri István: 8. jegyzetben i. m. 41. p. — Szovjetföldi ásatási leletek, amelyek leégett földházban a malomszerkezet romlandó anyagból készült részeinek megszenesedett darabkáit is megőrizték, szintén erről tanúskodnak s a malomszerkezet — a továbbiakban nagyrészt általam is hasznosított — részleteire is adatokat szolgáltattak. — Ribalcov, B. A.: Zsernova vscsizsszkogo gorodiscsa, Kratkie Szoobscsenija. Moszkva. 1945. 11. évf. 15-19. p.
