Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Balassa Iván: A magyar ekés földművelés kezdetei

V. K. a X—-XI. századra teszi, elsősorban saját ásatásai eredménye alapján.

121 Dovzsenok, V. J. véleménye szerint a Kijevi Fejedelemségben már használták az ágyekét, melynek szélesebb körű elterjedését a X—XI. században gondolja.

122 A sok előkerült adat alapján azonban úgy vélekedik, hogy már a IX. században is beszélhetünk az ágyeke meglétéről, mely ezen a területen minden esetben talyigával volt ellátva.

123 A régészeti adatok arról tanúskodnak, hogy Oroszország északi részében, Novgorod környékén a VII. században ekés földművelést ismertek. A déli teriileteken a VI—VII. században sokfelé megtaláljuk a lapos eke vassal és csoroszlya val ellátott ekét. A IX. században már az adatok alapján feltételezhetünk olyan talyigás ekét, mely kormánydeszkával, csoroszlya val, szimmetrikus vagy aszimmetrikus ekevassal volt ellátva, Ez utóbbi esetben már feltétlenül ágyekéről beszélhetünk. A Kijevi Fejedelemségben ez a szerszám mind szélesebb körben terjedt, amit a vasművesség fejlődése nagymértékben elősegített. A magyarság az Etelközben nemcsak érintkezett ezekkel a szláv területekkel, ahol az ágyekét megismerhette, hanem egyes lelőhelyek olyan területen fekszenek, ahol a magyarságot magát is fel lehet tételezni. így tehát a régészeti adatok nemcsak, hogy nem mondanak ellent a nyelvészeti megállapításoknak, hanem azokat jelentős mértékben alátámasztják. c) A történeti források alapján a történészek is a keleti szlávok nagy kiterjedésű földművelése mellett tanúskodnak. Menandros VI. századi bizánci író az antok szántóföldjeiről szól, amit a háborúban a bizánci katonák elpusztítottak. Az arab Ibn Ruszta a X. sz. első felében leírja a szlávok aratását és megjegyzi, hogy a gabonaneműek adták táplálékuk jelentős részét. Maurikios és Bölcs Leó arról tudósít, hogy legszívesebben a kölest termelték és fogyasztották.

124 A túró (ralo) és ágyeke (plug) váltásáról a Lavrentij Évkönyv emlékezik meg a X. sz. második feléből. Eszerint ugyanis a vjaticsok azt közölték Szvjatoszlávval, hogy ,,A kazároknak minden ralo után egy sillinget adunk", míg 981-ben Vladimir ,,a vjaticsokat legyőzte és minden plug után adót vetett ki rájuk, ahogyan azt az atyja is szedte".

125 Az adóztatás összefüggött az egy ekéhez szükséges vonóállat mennyiségével is, amint arra a magyar középkorból is tudunk példát említeni. Mindezek alapján joggal állapítja meg Grekov, B. D., hogy a keleti szlávoknál a földművelés már a Kijevi Fejedelemség megalapítása előtt a lakosság fő foglalkozásává vált.

126 A VIII—IX. századból azonban közvetlenül a magyarok földműveléséről is szólnak a krónikák, feljegyzések. így erre utalhat Anonymus Gestájának egy helye is, mely a magyarok vándorlásáról szól: ,,Közben nem ettek ember munkájának gyümölcsét, amint rendesen szokták, hanem hússal, hallal táplálkoztak mindaddig, amíg Oroszországba nem értek, melyet Susdalnak hívnak".

127 Az arab és perzsa források azonban ebben a korban és időben a magyarok földműveléséről és a szlávokkal meglevő kapcsolataikról beszélnek. Ibn Ruszta ezeket írja: ,,A magyarok országa fában és vízben bővelkedik, talaja nedves, sok szántóföldjük van. A velük szomszédos összes szlávok fölött uralkodnak és nehéz adókra 121. romapoe: i. m. 65. p. 122. HoewcenoK, B. H.: Jfo nHTamia npo TexHiny opuoro 3eMJiepo6cTBa Ha HÍBAHÍ zmeBiibo'i Pyci. Apxeo.iornH 4(1950):9—26. 123. JIoeMcenoK, B. H.: 3eMJiepo6cTBO apeBHbo'í Pyci. KiieB, 1961. 74. p. 124. Grekov: i. m. 48. p. 125. Uo. 34. p. 126. Uo. 52. p. 127. Pais Dezső: Magyar Anonymus. Budapest, 1926. 30. p.