Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Barbarits Lajos: Népművelő és tudományos munka az agrármúzeum feladatkörében
sok társadalmi tudatnevelő értékére és az agrártörténetírás egészére kiterjeszthető érvénnyel hozzáfűzi: „Történetet írni annyi, mint mérleget vonni, annyi, mint amit ma elértünk, kritikailag értékelni". 0 Az agrártörténész érdeklődésének a legújabb kor kutatásáig való kiterjesztése egyezik az agrármuzeológia metodikai alapelvével, a jelen témák múzeumi aktualitásával. De a témahatárok leszűkítése, egészen az aktuális mára koncentráltsága kikapcsolhatja a múzeumi élményből vagy az agrártörténeti feldolgozásból a fejlődés érzékelését, s éppen az ibseni ihletésű axiómába foglalt, a történeti összehasonlításból eredő kritikai effektusokat. A mezőgazdaság szerkezeti átalakulásának mai időszakában, az agrotechnika fejlődésének egyre gyorsuló ütemében különösen szükséges agrártörténeti módszerekkel is megvonni a mérleget, hogy a tegnap és a ma párhuzamából állásfoglalásokat kialakító és fejlődést ösztönző kritikai szemlélet származzék. A társadalom számára nem közömbös, hogy az egyre szélesedő múzeumi munkaterületen elhelyezett tudományos kapacitás milyen fokon értékesül. A történelmi fejlődés mai stádiumában a tudomány sokoldalúan előmozdítja a társadalmi lét átformálódását, szükséges tehát, hogy a tudományt minél több arra hivatott intézmény művelje, így a múzeumok is, amelyek egyéb feladataikkal is a tudomány különféle területein tevékenykednek. Ez a követelmény annyival is indokoltabb a múzeummal szemben, mert annak akkor is el kell végeznie témája tudományos felmérését, ha kutatása eredményeit csak népművelő munkája, elsősorban kiállításai, ismeretterjesztő programja keretében hasznosítja. A feladat vállalását megkönnyíti a múzeumnak az az előnye, hogy részben vagy egészben saját anyagaiból tudja kielégíteni tudományos munkájának dokumentáció-igényét, így a kutatás eredményei rövidebb úton sugároznak át a társadalom széles rétegeinek tudatába. A tudományfejlődés következményeként napjainkban a társadalom legfőbb életjelenségeiben forradalmi jellegű átalakulások, változások zajlanak. Korunk naponta produkálja ennek történelmi bizonyítékait. A múzeumok a korszakváltásnak ebben a folyamatában kultúrfeladatok letéteményesei, olyan eredményeket kell tehát elérniük, amelyek előbbre viszik a történeti fejlődésnek sok komponensből, így kultúrtörténetiekből és gazdaságtörténetiekből is összetevődő folyamatát. Elérhetik ezt a szó mindennapi értelmében vett muzeológiai munka szaktudományi megalapozottságával, tudományosan kimunkált metodikával és a társadalomformáló hatások tudományos elemzésével és alkalmazásával. Ámde abból indultunk ki, hogy a múzeum forradalmi erőtartalékok akkumulálására alkalmas kultúrintézmény. A társadalomfejlődés üteme követeli tehát, hogy a múzeum a kulturális átrendeződés hajtóerőit ne csak a hagyományos múzeumi munka során, alkalmazott tudományok didaktikai hasznosításával, hanem új tudományos értékek termelésével is akkumulálja. * Az agrármuzeológusok liblicei kongresszusának egyik referátuma a következőkben foglalta össze az agrármuzeológiai munka normáit: — a tudományos jelleget olyan mértékben kell megkövetelni a múzeumoktól, hogy tudományos értékű gyűjteményeket hozzanak létre, azokat tudományos módszerekkel dolgozzák fel és állítsák a népművelő munka szolgálatába. Továbbmenőleg a muzeológus publikációs tevékenységének az ismeretterjesztő, felvilágosító célok szolgálatában is tudományo8. Rudolf Berthohl: Bedeutung und Aufgaben der agraren Betriebsgeschichte. Jahrbuch für Wirtschaftsgeschichte, 196fi. II. Teil. 218-240. p.
