Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Barbarits Lajos: Népművelő és tudományos munka az agrármúzeum feladatkörében

Időszerű keresni a tudományos munka helyét és kialakítani karakterét a múzeumi területen most, amikor a világ múzeumügye szinte forradalmi átalakulásban van. A múzeumi hálózat, a múzeumi módszerek, a múzeumtechnika, a múzeummal kapcsolatos társadalmi igények, a múzeumi munka alapját képező tudományok robbanásszerű fejlődése következtében a múzeumi feladatok körülhatárolásáról folyó, több éves nemzetközi vita nem juthatott végső eredményekhez. Hogy hol mit értenek a múzeumra nézve kötelező társadalmi és tudományos szolgálat alatt, attól is függ, hogy egyes területeken a gyakorlat mit vállal múzeumi feladatnak, és attól, hogy egyáltalán mire képes a múzeum. Lehet a múzeumot csupán didaktikus feladatok speciális módszerének tekinteni. Ebben az esetben a muzeológia voltaképpen a múzeumi kiállításépítés módszertani és technikai kérdéseinek, pedagógiai hatás-vizsgálatának összefoglalása. Mint ilyen, eligazítást ad a kiállítást megelőző gyűjtő tevékenység tekintetében is, irányítja annak tartalmi kiterjedését, tematikai mélységét. Választ ad a gyűjtemény megőrzésének, rendszerezésének kérdéseire. Meghatározza a tudományos hitelű dokumentáció értékét és szükségét, s mindezekkel biztosítja a tudományosan megalapozott ismeretterjesztés, a népművelés társadalmi célkitűzéseinek érvényesülését. Mindezt minden múzeumnak vállalnia és teljesítenie kell, mert ezek múzeum-specifikus feladatok, elsősorban ezek determinálják a múzeum létjogosultságát. Mindezeken túl azonban (de mindezekkel együtt!) a múzeum ma tudományos kutatások műhelye, a társadalom feladata biztosítani a feltételeket, amelyek képessé teszik a múzeumot munkakörének ilyen irányú szélesítésére. KIÁLLÍTÁSI VAGY GYŰJTEMÉNYI TÁRGY? Amint a múzeum feladatai a fejlődés hajtóerejével, a tárgyalt értelemben differenciálódnak, bonyolultabbá válik a muzeológiai munka határainak megvonása, összetettebb megfogalmazást kíván a múzeumi funkciók definiálása. Már az elsődleges múzeumi tevékenység, a gyűjtés módja és volumene is attól függ, hogy elmélet és gyakorlat hol találkozik a múzeum feladatkörében. A berlini Museum für Deutsche Geschichte például leszűkíti a gyűjtő munka határait azzal a véleményével, hogy a múzeum nem azért gyújt elsősorban, hogy megőrizze az eredeti, írott vagy ábrázolt szaktárgyakat, hanem azért, hogy azokat kiállítsa.

1 Bár csak részfeladatra utal, s nem a tárgynak a kutató tudós számára lehetséges jelentőségére, mégis egyet lehet érteni azzal a megállapítással, hogy a múzeumnak nem önmagában a múzeumi tárgy adja meg a specifikumát, hanem a tárgy szemléltető bemutatása.

2 A brünni egyetem muzeológiai fakultásán, a muzeológia fogalom tartalmi körülírásában, a múzeum feladatai következőképpen nyertek megfogalmazást: ,,A múzeum dokumentációs célokat szolgáló intézmény, hivatása azokat gyűjteni, megőrizni... társadalmilag értékesíteni", mely utóbbi alatt elsősorban az ismeretterjesztő-népművelő célt, a kiállítási értékesülést kell érteni.

3 A csehszlovák kultúra minisztériumában a múzeumügyek vezetője egy 1963. évi kommentárjában nem tartja élő kultúrintézetnek azokat a múzeumokat, amelyek tevékenységüket kiállítási tárgyak felhalmozására, azok ápolására korlátozzák, de a múzeumi tár1. Erwin Gülzow: Zu Fragen der Darstellung gesetzmässiger Prozesse und Erscheinungen mit musealen .Mitteln. Neue Museumskunde, 1964. 3. 32. p. 2. Dr. Heinz A. Knorr: Was ist ein Museumsgegenstand? Neue Museumskunde, 1963. 3. 193. p. 3. Dr. Zbynek Siran sky: Zur Auffassung der Muséologie. Brünn, 1966. 6. p. (J. E. Purkyne Universität, Lehrstuhl für Muséologie.)