Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Barbarits Lajos: Népművelő és tudományos munka az agrármúzeum feladatkörében

NÉPMŰVELŐ ÉS TUDOMÁNYOS MUNKA AZ AGRÁRMÜZEUM FELADATKÖREBEN* BARBARITS LAJOS Világszerte nem nagy a tematikában körülhatároltan mezőgazdasági múzeumok száma, az utóbbi egy-két évtized azonban a világ több országában érlel terveket újabb mezőgazdasági múzeumok létesítésére, vagy más jellegű múzeumokba a mezőgazdasági tématerület beépítésére. Minthogy ennek az aránylag fiatal múzeumkategóriának legöregebbje a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, időszerűnek látszik tapasztalatcsere igényével megvizsgálni a múzeumi feladatkörök kialakításának ott érvényre jutott elveit, a népművelő és a tudományművelő munka egymáshoz kapcsolódásának vetületében. A közelmúlt években a muzeológiai elmélet és gyakorlat több nemzetközi fórumán diszkusszió tárgya volt az agrármúzeumok sokoldalú tudományos munkakapcsolata, egyfelől a népművelő célú ismeretterjesztés tudományos megalapozása, másfelől a tudományos célú kutatás és feldolgozás feltételeinek biztosítása érdekében. A moszkvai etnológiai kongresszuson (1965) tárgyalási anyag volt az agrármuzeológiai munka kiterjedése a néprajztudomány, a régészet, nyelvészet stb. területére, és megfogalmazódott az agrár-néprajz, agrár-régészet tudományi differenciálódásának lehetősége. 1966-ban az agrármúzeumok liblicei kongresszusán kapott hangot az agrármúzeumok tudományművelő tevékenységének egyre bővülő igénye. A Német Demokratikus Köztársaság szakmai kollokviumain, muzeológiai irodalmában évek sora óta visszatérő téma a múzeum népművelő és tudományos munkájának összefüggése, arányai. A viták során gyakran merül fel a kétféle múzeumi feladatkör olyan szembeállítása, mintha egyik vagy másik feladat eredményei dönthetnek el a múzeum intézményi létjogosultságát, társadalmi értékesülését. A kérdést ily merev elhatároltsággal természetesen nem lehet megválaszolni, de — kitekintve a világba — a kérdés boncolása ma is gondolatébresztő lehet. FELADATOK ÉS ÉRTELMEZÉSÜK Az emberi társadalom fejlődéstörténetében állandó a kulturális akkumuláció. A természetben csak az ember rendelkezik a kulturális javak megőrzésének igényével. Csak az embernek van arra irányuló akarata és képessége, hogy újat hozzon létre, és hogy alkotó tevékenységének tárgyi és gondolati eredményeit átadja utó*A szerző a magyar agrármuzeológia egyik jeles képviselője, akinek cikkét 70. születésnapjára való megemlékezésül közöljük. Szerkesztő