Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Pintér János: Az egri főkáptalani uradalom mezőgazdálkodása az 1928— 1929. években

2. Fiatal fésűs merinó anya juhok a margitaerdői gazdaságban (1936) jezésekor azonnal megkezdődött. A gabonát táblánként hordták a gépre, ez jelentette egyúttal a próbacséplést is. A cséplést az 1920-as évek elején állati vontatású és gőz lokomobil meghajtású, később traktor által vontatott és hajtott gépekkel végezték. A cséplőgépek 760 mm széles dobbal, kis és nagy szelelőrostákkal, valamint osztályozó dobbal voltak ellátva; egy szíjtárcsa segítségével hajtották a szalmarakó elevátort is. Az uradalom állattenyésztése tárgyalt időszakunkban igen érdekes képet mutat. Ha a jószágállomány létszámát számosállatra átszámítva vizsgáljuk (7. táblázat), kiderül, hogy az állatállományt az uradalomban közepesnek mondhatjuk, hiszen Magyarországon ebben az időszakban egy számosállatra 4,0 kh szántóföld jutott, s az uradalom átlaga (1928-ban: 3,9 kh,

45 1 929-ben: 3,8 kh

40 esik egy számosállatra) csaknem elérte ezt. A 8. táblázatból — mely két éven keresztül vetíti elénk az uradalom állatlétszámának alakulását — első pillantásra kitűnik, hogy az állattenyésztésben a hangsúly a juhtenyésztésen (a gyapjú miatt) és a jármos ökrök tartásán (igaerő miatt) volt. A szarvasmarhatenyésztésben az erdélyi magyar fajta dominált. Nagyobb számban Ároktőn bika-, Rábolyon tehén-, Bagotán és Folyáson pedig tinóállomány volt elhelyezve. Ez utóbbi nevelése a jármos ökrök utánpótlására szolgált. Vérfrissítésre Kecskemétről, Debrecenből és a Szatmári Püspökségtől (Pusztahíd45. Ali. jegyzetben idézett forrás 85. p. 46. A 12. jegyzetben idézett forrás 93. p.