Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Valkó Emőke: Békési bronzkori növényleletek anthrakotomiai vizsgálata
amely egysoros, néha azonban aliform (szárnyszerű). Egyes diagnózisok ezen bélyeg alapján választják el a Fr. excelsiort a Fr. ornustól. 13 Ujabb vizsgálatok megállapították, hogy egy fatestben mindkettő előfordulhat, ezért a fenti bélyeg alapján nem végeztem faj meghatározást. 14 A bélsugár 2—4 sejtszéles, homogén. Az alapállomány farost. Az edények áttörése egyszerű. A meghatározásnál részben xylotómiai, részben ökológiai meggondolások alapján a faszénmaradványt Fr. cf. excelsiornak határoztam. 1 db faszenet soroltam ebbe a kategóriába (9., 10. ábra). 8. Populus sp.: szórtlikacsú. Magános és ikerpórusok. A bélsugár kizárólag egy sejtszéles. Edényperforáció egyszerű. Az alapállomány farost. Az edény falán sűrűn álló alternált vermek, spirális nincs. Terminális parenchima. Homogén bélsugár. A radiális törésfelületen, a kereszteződési mezőben, az edénnyel szomszédos szélső bélsugársejtekben élesen szembetűnő, nagy, egyszerű gödörkék 2—5 sorban. A meghatározás Sárkány—-Greguss alapján történt. 15 A faj meghatározás sem a Herrmann-, sem a Greguss-, sem a Stieber-, ill. Filló-féle diagnosztika alapján nem vihető véghez megnyugtatóan. Filló újabb diagnosztikája, amely a másodlagos háncstest szerkezetén alapul, itt nem alkalmazható, és különben is bővítésre és felülvizsgálatra szorul. 16 1 db famintát soroltam ebbe a kategóriába. 9. Cornus sp. : szórtlikacsú. A bélsugár 1—3 sejtszéles. Az edényperforáeió létrás. Egyedül álló és ikerpórusok. A bélsugár tipikusan heterogén. Az alapállomány rosttracheida. 17 1 db famintát soroltam ide. DISZKUSSZIÓ A diagnosztikai vizsgálatok eredménye a következő: a munka során 19G db növényi leletet azonosítottam. Ezek közül 184 db faszén, 12 db pedig fa. Az 1. táblázatban mutatom be az azonosítások eredményeit, az anyagcsoportok, a darabszám és a kategóriák feltüntetésével. (A 12 db famaradványt az 1954/9 és 1954/10 anyagcsoport tartalmazza.) Az összesített eredmények alapján olyan fás vegetációra következtethetünk, amelyben uralkodott a kocsányos tölgy, de valószínű, hogy a kocsány talán tölgy is jelentős helyet kapott. Építőanyagként és tüzelésre is használta a bronzkori telep lakója (1954/1 és 1954/2 anyagcsoportok). Nagyobb mennyiségben még a mezei és vénic szil szerepelt. Padlózat készült belőle (1954/4 anyagcsoport). Ugyancsak megtalálható volt a mezei juhar és a kőris. Egy-egy adat van somról és nyárfáról is. Ezen képből legalább kétféle vegetáció-típusra lehet következtetni. Az egyik a Fraxino pannonicae-Ulmetum, a tölgy—kőris—szil ártéri ligeterdő, melyre a kocsányos tölgy és a vénic szil utal. A másik valószínűleg a Querco robori- Carpinetum hungaricum, vagyis kocsányos tölgyes—gyertyános, mely igen elterjedt volt, 13. Greguss Pál: Holzanatomie der europäischen Laubhölzer und Sträucher. Akadémiai Kiadó. Bp. 1959. 300-302. p. 14. Stieber József: Xylotomiai vizsgálatok a Fraxinus ornus és Fraxinus excelsior fatestén. Szóbeli közlés. 1966. 15. Greguss Pál: 13. jegyzetben i. m. 1959. 112 — 120. p. — Sárkány Sándor: 10. jegyzetben i. m. 1939. 45-77. p. 16. Herrmann , H.: Vergleichende Holzanatomie der Pappeln und Baumweiden. Bot. Areh. 1922. 2. — Stieber József: Methodische Beiträge zur Quantitativen Xylotomie. Perspektiven der Griuidlagenforschung des Holzes. Státny Drevársky Vyskumny IJstav. Bratislava, 1965. 55 — Ol. p. — Filló Zoltán: Nyarak ident if ikálásának új lehetősége. 1969. Előadás a Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakülésén. 17. Sárkány Sándor: 10. jegyzetben i. in. 1939. 45—77. p.
