Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Mártha Zsuzsánna: Törekvések a tojáskereskedelem rendezésére Magyarországon századunk elején és a budapesti tojástőzsde

kihasználni szándékozó elemek előszeretettel fordultak ez üzletág felé. Hasonló okból a külföldi kereskedők is gyakran idegenkedtek a budapesti tojáspiacon való vásárlástól.

63 A közvélemény nem egységesen reagált a tojástőzsde létesítésének hírére. Az egyik felfogás szerint fölösleges erőpazarlás lesz minden fáradozás egy budapesti tojástőzsde létrehozására. Ami nem sikerült tíz év előtt, az —• minden valószínűség szerint —• most sem fog menni. Nem elég érett a hazai tojáskereskedelmi szakma arra, hogy a kereskedelmi forgalom e finom szervezetű intézményéhez alkalmazkodni tudjon. Mások véleménye úgy szólt, hogy kár kereskedőink szaktudását és üzleti rutinját kétségbe vonni. Az a tény, hogy az érdekelt mezőgazdasági körökön kívül a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is propagálja a tojátőzsde létesítését, arra vall, hogy az érintett kereskedők többsége rendet kíván ezen a téren teremteni. Az 1910-es évek magyar tojáskereskedői nem azonosak a 40 év előtti tojásosokkal, hiszen nagy részük nyugat-európai mértékkel mérve is kereskedő. Egy további felfogás volt, hogy az ország tojás-nagykereskedői kétségtelenül felismerik, hogy a tojáskereskedelemnek tőzsdei színvonalra emelése közérdek, de evégből nem szükséges az új tőzsde. Inkább lépjenek be a tojás-nagykereskedők tagként a Budapesti Áru- és Értéktőzsdébe. Akik a külön tojástőzsdéért szálltak síkra, ismerték a hazai tojásspekuláció túlhajtásait, tiszta képet szerettek volna tehát kapni a kínálat és kereslet mindenkori alakulásáról. Azt kívánták, hogy eladó és vevő a tojásüzlet terén is a tőzsdei forgalom nyilvánosságánál vegye fel egymással az örök küzdelmet. Tudták, hogy a tojás-nagykereskedelemben fokozott óvatosság szükséges, ezért annak kötött szabályok szerinti lebonyolítása a szolid üzlet legjobb biztosítéka. Szervezett központi tojás-nagyvásárt akartak ők létrehozni berendezett kezelőraktárakkal, vasúti sínekkel és más korszerű műszaki felszereléssel.

64 A vázolt előzmények után a kereskedelemügyi miniszter a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához intézett 77.481/1911. K.M. sz. leiratában megállapította, hogy a magyar tojáspiac szervezetlensége a fő akadálya annak, hogy Budapest Közép-Európa egyik központi tojáspiacává alakuljon. Hiba, hogy nincsenek nálunk egységes, mindenki által mértékadóul elfogadott üzleti szokások, amelyek az áru mennyiségére, minőségére és a fizetési feltételekre vonatkozó esetenkénti kikötések nélkül is biztonságossá tennék az üzletkötést. Ebből a sajnálatos állapotból a miniszter arra a következtetésre jutott, hogy a hazai tojásértékesítés rendezésének egy tojástőzsde létesítése felelne meg leginkább. Ennek a termelők, a kereskedők és a fogyasztók érdeke szempontjából egyaránt jelentős kérdésnek a megoldására vezető módok és eszközök sokoldalú megvitatása végett a kereskedelemügyi miniszter 1911. évi június hó 16. napjára a Eöldmívelésügyi Minisztérium, a Székesfőváros Tanácsa, a MÁV Igazgatósága és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kiküldötteinek részvételével értekezletet hívott össze. A kamara képviselői itt bejelentették, hogy a kamara szívesen magára vállalja a fővárosi tojáskereskedelem megszervezése és a tojástőzsde alapítása végett szükséges munkálatok vezetését, mire a miniszter 48.302/1911. K.M. sz. alatt a kamarát megbízta a munkálatok megindításával. Ezek után 1912. február 22-én megalakult, majd november 4-én megnyílt a tojástőzsde.

65 A budapesti tojástőzsde alap szabályszerű szervei voltak: közgyűlés, vezetőség, igazgatóság, számvizsgáló bizottság, tőzsdetanács és az ez által kiküldött szakbi63. A 47. jegyzetben i. m. 491. p. 64. Szegő Ernő: Egy tőzsde születésekor. A Pénzvilág. 1912. 214 — 215. p. 65. Krejcsi Eezső: az 55. jegyzetben i. m. 47. p.