Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Khin Antal: A régi Csallóköz mint halászóhely

3. Halászat öreghálóval a doborgazi Falusi-tanyában Ezek a csallóközi Dunán az állandó halászóhelyek voltak. Valamelyik mindig volt belőle. Helyük elég gyorsan változott. Leghosszabb életű volt a tanya. Néhány héttől évekig tartott élete, de egy emberöltőt nem igen bírt ki. 15 évnél nem igen terjedt tovább, a legtöbbé 3—5 év. Egy nemzedéken belül már teljesen megváltoztak. Nevüket a helyükön nőtt erdők tartják fenn leginkább. Legtöbbnek a halászóhelyek eltűntével a neve is elmerült. A tanyák nem oly hosszú életűek a Dunán, mint Herman Ottó mondja.

9 A nagy folyó romboló szeszélye hosszabb-rövidebb időn belül elsöpörte a tanyái. Hosszabban egy tanyanév csak a holtágakban élt. Kivált a régi nagy áradások, a szabályozás előtt hamar csináltak új tanyákat, a régieket pedig elrontották. A jó tanyák csak a halászok emlékezetében éltek, ha már a valóságban eltűntek. Leghíresebbek voltak a vizafogó tanyák. Vámos falu, Kürt, Guta, Fél községnek is volt vizafogója. Ma már száraz hely valamennyi. Legelső volt a császár vizafogója Aszódon (ma puszta) és az esztergomi prímás viza tanyája Gután. A Mohácsi vész századából Oláh Miklós azt jegyezte föl, hogy egy halászatnál 1000 db vizát is fogtak. Ez túlzottnak látszik ma, de nem lehetetlen, ha figyelembe vesszük azt az egyetlen részletesebb tudósítást, melyet a komáromi várparancsnok elszámolása tartalmaz (a bécsi kamarának kellett elszámolnia a Naszvadon, Gután, Aszódon fogott tokfélékről). A halászhelyek elnevezése ilyen volt

10 a vajkai Dunán: 9. Herman Ottó: A magyar halászat könyve. I. Bp. 1887. 74. p. L. még: Kniezsa István : A magyar nyelv szláv jövevényszavai. Bp. 1955. 1: 517 — 8. 10. A neveket az öreg halászoktól gyűjtöttem össze ezelőtt 60 esztendővel. Egyik-másik név az egykori Somorja város jegyzökönyvében is előfordul, azonban e jegyzőkönyveket elvitték a községházáról, állítólag Vágsellyére.