Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Timár Eszter — Veress Éva: A kenyérfogyasztás statisztikai becslése
gyobb mennyiséget kell elfogyasztani. Az országos átlag, melyhez a térképről leolvasható területi ingadozást mérni lehet, súlyban kifejezve -574,90 kg, pénzértékben kifejezve 70,34 osztrák forint. 20 Keleti szerint az átlagos magyar állampolgár élelmezési szintje — ha a pénzértéket vesszük alapul — lényegében megegyezett az Osztrák—Magyar Monarchia egy közkatonájára fordított élelmezési költség szintjével. (Az összegek: napi 22,06, illetve 23 krajcár.) Az országos átlagnál lényegesen jobban élő városi lakos napi 33 krajcáros szintje sem érte el egy előkelő fegyvernem, pl. a tengerészet élelmezésének szintjét (szolgálati hely szerint 50 vagy 75 krajcár), és alatta maradt a kereskedelmi hajózás, továbbá a kórházak költségszintjének is. 21 Feltételezve, hogy van összefüggés a hadseregélelmezés normái és a polgári lakosság élelmezési szintje közt, az összehasonlítás Keleti számításainak helyessége mellett bizonyít. Keleti ugyanakkor azt is kimutatta, hog} r sem a monarchia hadseregében szolgáló közkatona, sem Magyarország átlagpolgára nem élt jól: előbbit más hadseregek költségráfordításához viszonyította, utóbbinál a fehérjeszükségletet és az annak kielégítésében mutatkozó hiányt vette alapul. Munkája végeredményeként ,,a nép tömegének rossz táplálkozása" megállapításához jutott el. 22 Ezt a megállapítást igaznak kell tekintenünk mind a történeti, mind a mai Magyarország területére nézve, akkor is, ha a centrális terület népessége jobban táplálkozott, mint a perifériák és a hegyvidék népessége. A normális állapotot, a táplálkozás helyi hagyományait és zavartalan rendjét alapul vevő élelmiszerfogyasztási becsléshez itt még azt kell hozzátennünk, hogy a múlt század sorozatos ínségei mellett a táplálkozás normális rendje túlságosan gyakran borult fel, és a viszonylag jól élelmezett megyék (melyeket a természeti csapások és különösen a búzát ért károk erősen sújtottak) élelmezése hosszú távon ingatag szintű volt. 23 Az átlagos élelmezési szintnek a lokális társadalmi, birtoklási viszonyokkal, a népsűrűséggel és a lakosság foglalkozási megoszlásával, a táji települési struktúrával való összefüggéseit tárgyalni e helyen nincs módunk. Mindössze annyit kell megjegyeznünk, hogy a népességi viszonyok és a táplálkozás összehasonlítására végzett próbák eredménye szerint a közvetlen összefüggés kimutatása - megyék viszonylatában — erőltetettnek látszik; mindamellett figyelmet érdemel, hogy az élelmezési statisztikát megelőző évtizedekben két világosan elkülönülő népesedési övezetet találunk: ezek egyikében a népesség az élelmezési statisztikát megelőző 20. A1. térkép forrása az 1. jegyzetben i. m. 74. és 205 — 207. p. Részletesebben megvilágítják az országos átlagot a felbontott adatok: az országos átlag férfiaknál 726,57 kg, ill. 90,69 Ft, nőknél 517,20 kg, ill. 68,13 Ft, egyéves kornál idősebb gyermekeknél 425,33 kg, ill. 47,78 Ft. A városi átlag : 592,30 kg, ill. 94, — Ft ; megjegyzendő, hogy a városi lakosok nagyobb fogyasztása a jobb élelmiszerek nagyobb arányú fogyasztásából adódik, mint ezt a pénzérték is mutatja, tehát nem a silányabb táplálkozás eredménye. (Uo. 68. és 103., 69. és 117 — 118. p.) 21. Az 1. jegyzetben i. m. 143. p. 22. Az 1. jegyzetben i. m. 113. p. 23. Az 1863. évi terméskatasztróía idején az 1790 óta eltelt 73 évben 22 esztendőből tartottak számon nagyobb terméskárt, többnyire aszályt, az esetek többségében az emberi táplálkozást, de gyakran a takarmányozást szolgáló növényeknél. — Érlcövy Adolf: Az 1863. évi aszátyosság a magyar Alföldön. Pest, 1863. 9 — 11. ós 91 — 103. p. — A leggyakrabban érintett alföldi megyékben a szegényparasztság és törpegazdaságok nagy számaránya mellett érthető, hogy a jelentékenyebb terméskár mindjárt az ínségeledelek olyan sorozatát hozta elő, mely az egykorú sajtót mélyen megdöbbentette ós ésszerű kenyérpótlékokra vonatkozó javaslatok közlésére serkentette. ( Vö. a 37. jegyzet) A gazdasági viszonyok, ínség és kenyérszüksóglet kérdését mélyebben elemzi különleges levéltári és természettudományi forrás alapján, az erdélyi Szerdahelyszék speciális viszonyainak tárgyalásakor Welbnann Imre — Mándy György — Mesch József: Száznegyven esztendős búzakalászlelet. Agrártörténeti Szemle. Bp. 1963. 5. évf. 441—481. p.