Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Matolcsi János: Híres versenylovak csontozatának sajátosságai
szemben numerusa rövidebb, metacarpusuk pedig lényegileg egyforma (12. táblázat). A felsorolt különbségek kifejeződnek a csontkarakterisztika-vizsgálat kiindulópontjául szolgáló kvantitatív értékszámok nagyságában is, amelyeket az egyes csontokra vonatkozóan a 12. táblázatban közölt méretek összegezésével (27m 1 _ 7 ) kaptunk. 66 A kvantitatív értékszámban a nagyság-különbségek felnagyítva jelentkeznek és az azonos hosszúságú metacarpus III.-nál The Skipper javára szintén kifejezettek. Feltűnő azonban, hogy a csontok alkatát mutató karakterisztika-számítás eredményei mennyire hasonló testalkatú állatokról tanúskodnak (13. táblázat), amit talán The Skippernek apai vonalon található angol telivér őseivel lehet magyarázni. A csontkarakterisztika értékeiben tehát nem a fajtakülönbségek mutatkoznak meg, hanem az eltéréseket részben az egyedek variabilitásának, részben az ivari különbözőségnek lehet tulajdonítani. Az ivari különbözőségből adódik, hogy a hosszúsági hányados (Q L ) Buccaneer és The Skipper esetében mindig kisebb, viszont The Skipper csontjain a proximalis epiphysis szélességének hányadosa (Qß prox ) mindig nagyobb Kincseménél és Buccaneerénél. A humerus és a metatarsus kivételével a diaphysis legkisebb szélességének hányadosa (QBD) mindig a hím állatokon mutat nagyobb értéket, a radius kivételével pedig vonatkozik ez a megállapítás a distalis epiphysis szélességének hányadosára (Qßdist) i' s- A mélységi méretek esetében a proximalis epiphysis mélységének hányadosa (Qr prox ) többnyire szintén az előbbiekben ismertetettek szerint alakul, a diaphysis legkisebb mélységének hányadosa (QTD) Buccaneer csontjain a legmagasabb, a distalis epiphysis mélységének hányadosa (Q/r dist ) viszont szabályszerűséget nem mutatva, váltakozik. A csontok hosszára és kvantitatív értékszámára vonatkozó adatok ellentmondanak Hoeller ama közlésének, mely szerint Kincsem lapocka-, alkar-, konc- és combcsontjai teljesen egyforma hosszúságúak volnának, amelyet pedig mint abszolút alkati tökéletességet hangoztatott. 67 Véleményét Monostori méreteire alapozta, aki az említett csontok hosszát egyformán 40 cm-ben közölte. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a jelenlegi vizsgálat ezen állítás helytállóságát nem igazolta, mert például az alkar- (radius) és a konccsont (femur) hosszúsága között több mint 6 cm, a konccsont (femur) és a combcsont (tibia) között pedig közel 4 cm eltérés van. Tehát az alkat „abszobit tökéletességének" kritériumát nem az említett csontok egyformaságában, hanem sok másban, többek között a csontok hosszának a végtag egész hosszához viszonyított legmegfelelőbb arányában és izmoltságában, valamint az általuk alkotott szögek nagyságában kellene keresni. A századfordulón a szakirodalomban ellentétes vélemények láttak napvilágot az egyes csontok kívánatos arányáról. Kovácsy és Monostori azt írták: „Jóllehet némelyek (Wrangel) nem tartják célszerűnek a felkart, ha hosszú, azért mint mondják, a végtag alsó részlete e miatt igen hátra esik, mások (Adam, Hoffmann stb.) és ezekkel mi is célszerűnek tartjuk a hosszú felkart . . . azért, mert az ilyen dúltebb lapockával jár, s azért is, mert nagyobb a lengési távola s ezzel a végtag emelése és előbb vitele". 6s Lényegében ugyanezt a nézetet tartalmazza Schandl könyve 69 és ezen a véleményen van Ocsag is, mondván : „Minél hosszabb a felkar, annál inkább térölelő a láb kilengése". 70 Kevés vizsgálati anyagunkra való tekintettel nem kívá66. Matolcsi, J.: Historische Erforschung der Körpergröße des Rindes auf Grund von ungarischem Knochenmaterial. Zeitschrift f. Tierzucht, u. Züchtgshiol. B. 87. H.2. 1970 89-137. p. 67. Hoeller, M.: a 4. jegyzetben i. m. 20. p. 68. Kovácsy B. és Monostori K.: az 5. jegyzetben i. m. 125. p. 69. Schandl J. : a 46. jegyzetben i. m. 44. p. 70. Őcsag I.: Lótenyésztés. Állattenyésztési Enciklopédiáin. Bp. 1961. 188. p.
