Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Matolcsi János: Híres versenylovak csontozatának sajátosságai

A jelenség Kincsem és The Skipper mandibuláján is megfigyelhető. A mandibula méreteit tartalmazó 5. táblázatból kitűnik a két egyed zápfogsorhossza közötti jelentős különbség, amely túlnyomó részben The Skipper praemolarisainak feltűnő rövidségéből adódik. Amíg a Kincsem zápfogsorhossza 41,7%-át teszi a mandibula szögletéig mért hossznak, addig The Skippernél ez az arány 37,0%. Többet mond ennél, hogy a valódi zápfogak hosszának a mandibula hosszához viszonyított nagysága lényegileg mind a két egyednél azonos (20,5, 20,4), ugyanilyen összehasonlításban az előzápfogak aránya pedig Kincsemnél 21,3%, The Skippernél pedig csak 17,3%. A fogsor nagysága és a fogak egymáshoz való aránya tekintetében tehát az egyedi tulajdonságok nagyon kifejezettek. A fogsorhosszra vonatkozóan elmondottakkal van összefüggésben, hogy a diastema The Skipper mandibuláján relatíve 2,26%-kal hosszabb Kincseménél. Ami a mandibula egyéb arányait illeti, figyelemre méltó, hogy nagyjában azonos teljes hosszúság mellett Kincsemnél a mandibula M

3-ig terjedő testének hossza nagyobb, míg The Skippernél a mandibula ágai fejlettebbek. Ez azonban nemcsak a hosszúsági méretek nagyobb voltában jut kifejezésre, hanem abban is, hogy a processus oronoideusnál mért magasság a teljes hossznak Kincsein mandibuláján 64,2%-a, The Skipper mandibuláján 67,2%. Sok vonatkozásban viszont az arányok teljesen megegyezőek, így pl. a metszőfogsor szélessége, a mandibula legkisebb szélessége, a P

1-nél és M,-nél mért testmagasság viszonylagos nagyságának tekintetében. A törzs és a végtagok csontjai A törzs csontjainak vizsgálata során a gerincoszlop részesült előnyben. A gerincoszlop hosszának, valamint az egyes szakaszok nagyságának tanulmányozása szempontjából elegendőnek bizonyult a csigolyatest hosszának megmérése, ezért a tövis- és más nyúlványok méreteinek felvételétől eltekintettünk. Az összes csigolyák testének együttes hossza az atlas szárnyának cranialis szélétől a sacrum caudalis széléig Kincsem esetében 243,8 cm-nek, Buccaneer esetében 236,6 cm-nek, The Skipper esetében 241,6 cm-nek bizonyult. Igaz, hogy a gerincoszlop, ill. az állati test abszolút hosszát ezek az adatok nem mutatják pontosan, de az egyes testtájak kiterjedtségéről, valamint azoknak egymáshoz való arányáról képet alkothatunk magunknak belőlük. Különleges szerepük és felépítettségük miatt az atlas és az epistropheus (6., 7. táblázat) részletesebb tanulmányozást igényeltek. Kincsem és Buccaneer atlasa a szárnyak hosszát tekintve lényegében egyforma, de a cranialis ízületi felület szélessége Buccaneer atlasán kisebb és a The Skipperével mutat egyezőséget. A caudalis ízületi felület ezzel szemben a két mén atlasán szélesebb. E jelek felhívják a figyelmet a vizsgált állatok atlasán észlelhető jellegzetes aránybeli különbségekre. Az epistropheusnál is ugyanilyen jellegű eltérés ötlik szembe, tekintve hogy Kincsem epistropheusának hossza felülmúlja a Buccaneerét és a The Skipperét, de szélességi méretei alatta maradnak amazokénak. Másfelől említést érdemel, hogy Kincsem és Buccaneer epistropheusának több mérete nagyon közel áll egymáshoz, ami a fajtaazonosságnak tulajdonítható. Az egyedi sajátosság abban domborítható ki, hogy Kincsem első két nyakcsigolyáján együttesen egy elkeskenyedő tendencia érvényesül. Amíg az atlas cranialis ízületi felületének szélessége tekintetében ugy anis a három egyed között nincs nagyobb különbség, a caudalis ízületi felület Kincsem atlasán jóval kisebb. A jelenség az epistropheuson folytatódik s a caudalis